Gal 1,11-19

Testvéreim! Emlékeztetlek benneteket, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által. Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Mt 2,13-23

A bölcsek elmenetele után, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje.” Erre ő fölkelt, és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és Betlehemben, meg annak egész környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves kortól lefelé, annak az időpontnak megfelelően, amelyet a bölcsektől megtudakolt. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Jajszó hallatszott Rámában, keserves panasz, sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Amikor Heródes meghalt, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala Egyiptomban, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelaosz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, Galilea vidékeire távozott. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.”

Aprószentek

Az aprószentek, a Heródes által kivégeztetett gyermekek emlékezete.

Markellosz (Marcell) szentéletű atya

A szíriai Apamé egyik gazdag családjából származott. Majd eljutott az úgynevezett „nem-alvó szerzetesek” konstantinápolyi monostorába, aminek hamarosan ő maga lett az elöljárója. Ebben a közösségben felváltva éjjel-nappal imádkoztak a szerzetesek, akik evangéliumi szegénységben és teljes lemondásban éltek, s az éjjel-nappal végzett istendicsérettel a „földi angyalok” sorába igyekezett bejutni. A közösség három nyelvi csoportból állt, amelyek felváltva hol görögül, hol latinul, hol pedig szírül végezték az „örökimádást” illetve a rájuk eső liturgiát. Markellosz jóvoltából a „nem-alvó szerzetesek” konstantinápolyi monostora egyre nagyobb lett, s fényes temploma nemcsak a császárváros lelki központja, hanem a bizánci birodalom egyik jelentős kulturális központja is lett. 470-ben halt meg, miután korábban részt vett a khalkedoni zsinaton és komoly részt vállalt az ariánus Patrikiosz és Eutükhész tévtanainak elítélésében is.