Zsid 8,7-13

Testvéreim! Ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem kellett volna egy másodikkal helyettesíteni. Hibáztatja ugyanis őket, amikor így szól: Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. Senkinek sem kell többé a társát és testvérét tanítania: „Ismerd meg az Urat!”, mivel mindenki – a legkisebbtől a legnagyobbig – ismerni fog engem, mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikre többé nem emlékezem. Az „új”-ról szólva elavulttá nyilvánítja az elsőt. Ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Mk 8,11-21

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, vitatkozni kezdtek vele, és az égből jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra. A tanítványai pedig elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Egymás között arról tanakodtak, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem tudjátok és nem értitek? Még mindig érzéketlen-e a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok, van fületek, mégsem hallotok? Nem emlékeztek-e arra, hogy amikor az öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” - felelték. „És mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” Azt mondták: „Hét.” Erre újra kérdezte: „Hogy lehet, hogy mégsem értitek?”

Aprószentek

Az aprószentek, a Heródes által kivégeztetett gyermekek emlékezete.

Markellosz (Marcell) szentéletű atya

A szíriai Apamé egyik gazdag családjából származott. Majd eljutott az úgynevezett „nem-alvó szerzetesek” konstantinápolyi monostorába, aminek hamarosan ő maga lett az elöljárója. Ebben a közösségben felváltva éjjel-nappal imádkoztak a szerzetesek, akik evangéliumi szegénységben és teljes lemondásban éltek, s az éjjel-nappal végzett istendicsérettel a „földi angyalok” sorába igyekezett bejutni. A közösség három nyelvi csoportból állt, amelyek felváltva hol görögül, hol latinul, hol pedig szírül végezték az „örökimádást” illetve a rájuk eső liturgiát. Markellosz jóvoltából a „nem-alvó szerzetesek” konstantinápolyi monostora egyre nagyobb lett, s fényes temploma nemcsak a császárváros lelki központja, hanem a bizánci birodalom egyik jelentős kulturális központja is lett. 470-ben halt meg, miután korábban részt vett a khalkedoni zsinaton és komoly részt vállalt az ariánus Patrikiosz és Eutükhész tévtanainak elítélésében is.