1Pét 2,21-3,9

Szeretteim! Erre kaptatok meghívást: Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy nyomdokába lépjetek. Bűnt nem követett el, álnokság sem hagyta el száját. Amikor gyalázták, nem viszonozta; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent arra bízott, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a keresztfára, hogy meghalva a bűnöknek, az igazságnak éljünk. Sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához. Hasonlóképpen, az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha közülük egyesek ellenállnak az igének, feleségük viselkedése szavak nélkül is nyerje meg őket, amikor látják tiszteletteljes és tiszta magatartásotokat. Ne a külső dísz – ne hajfonatok, arany ékszerek és ruhák felöltése – legyen a ti ékességetek, hanem a szív rejteke a szelíd és csöndes lélek el nem múló díszével! Isten előtt ez értékes. Mert így ékesítették magukat egykor a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek. Engedelmeskedtek férjüknek, ahogy Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő lányai lettetek, amikor jót tettetek, és nem hagytátok magatokat semmitől és senkitől megfélemlíteni. Hasonlóképpen, a férfiak megértően éljenek együtt feleségükkel mint a gyengébb féllel, és adják meg nekik a tiszteletet mint örököstársaiknak az életadó kegyelemben. Így semmi sem akadályozza majd imátokat. Végül legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek és alázatosak! Ne fizessetek rosszal rosszért vagy gyalázkodással gyalázkodásért! Ellenkezőleg, mondjatok áldást, hiszen erre kaptatok meghívást azért, hogy az áldás legyen örökségetek.

Mk 12,13-17

Abban az időben a farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek Jézushoz néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek. Ezek odamentek hozzá, és azt mondták neki: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, nem tartasz senkitől, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet, ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe ez, és kinek a felirata?” Ők erre azt felelték: „A császáré.” Jézus folytatta: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

Szent Anizia vértanúnő

Gazdag családból származott, s szülei halála után magára maradva Istennek tetsző magányos életet élt. Amikor egy katona a bálványok előtti áldozatbemutatásra akarta kényszeríteni, szembeköpte. Ezért a fegyveres karddal átszúrta őt Maximianus császár idején, 300 körül.

Szent Melánia

Római nemes úrnő volt, az Idősebb Szent Melánia unokahúga, aki 378-ban Jeruzsálemben kolostort alapított. Ő maga egy Pinius nevű szenátor felesége volt, majd miután egy leánynak adott életet és két gyermeke halva született, rávette férjét az önmegtartóztató életre, s hatalmas vagyonukról lemondva (illetve azt eladva és elajándékozva) együtt kerestek kolostort előbb Szicíliában, majd Észak-Afrikában, s végül a Szentföldön. Itt több monostort alapítottak. A szentéletű Melánia 439-ben halt meg, néhány évvel férje halála után.