Dox. Karácsony ünz.
◀︎ 
 december 31. 
 ▶︎
1Pét 1,1-2,10

Péter, Jézus Krisztus apostola, a szórványban élő, választott jövevényeknek Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában, az Atyaisten előretudása szerint, a Lélektől eredő megszentelésben, hogy Jézus Krisztusnak engedelmeskedjenek és az ő vére hintse meg őket: a kegyelem és béke gyarapodjék bennetek.Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, mely a mennyekben fenn van tartva számotokra. Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, mely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál – melyet tűz által próbálnak meg, – sokkal értékesebbnek bizonyuljon dícséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.Ezt az üdvösséget vizsgálták és kutatták a próféták, akik a bennetek megvalósuló kegyelemről jövendöltek, kutatva, hogy melyik vagy milyen időre mutat bennük Krisztus Lelke, aki előre megjövendölte a Krisztusra váró szenvedéseket és a rájuk következő dicsőséget; akiknek tudomására adták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak azokkal, amiket most nektek hirdetnek azok, akik nektek az evangéliumot hirdették, miután az égből elküldetett a Szentlélek, akit az angyalok látni kívánnak.Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, s bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is minden viselkedésetekben szentek legyetek; mert írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!« És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején, tudva, hogy nem romlandó aranyon vagy ezüstön történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból, hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Ti őáltala hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek.Tisztítsátok meg tehát lelketeket a szeretet engedelmességében, a testvériség szeretetében, figyelmesebben szeressétek egymást egyszerű szívből, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból az élő és örökké megmaradó Isten igéje által; mert minden test, mint a fű, olyan, s annak minden dicsősége, mint a fű virága:Elszárad a fű, és virága lehullik,az Úr igéje azonban örökre megmarad.Ez pedig az az ige, amelyet nektek hirdettek.Vessetek le hát minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irígységet és minden rágalmazást, és mint a most született kisdedek hamisítatlan szellemi tej után vágyódjatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, miután megízleltétek, milyen édes az Úr. Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt; s ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Azért áll az Írásban:»Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban;aki hisz benne, meg nem szégyenül«.Nektek, hívőknek, dicsőség ez tisztesség, a nem hívőknek pedig»ez az a kő, amelyet az építők elvetettek,és mégis szegletkővé lett«,ezenkívül »a botlás köve s a botrány sziklája« mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket.Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor nem nép, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek.

1Tim 6,11b-16

Fiam Timóteus! Igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted a szép hitvallást. Isten előtt parancsolom neked, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett ugyanarról a szép hitvallásról; tartsd meg a parancsot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig, amelyet meg fog mutatni annak idején a boldog s egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya, az urak Ura, aki egyedül bírtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott s nem láthat, akinek dicsőség s örök hatalom! Amen!

Mk 12,1-12

Azon időben mondá az Úr e példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és elment idegenbe. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből. Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták. Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták. Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik! De a szőlőmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége! Nekiestek hát, megölték és kidobták a szőlőből. Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást: A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben?” Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.

Mt 12,15b-21

Abban az időben nagy sokaság követte Jézust, és ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben lelkemnek kedve telik. Ráadom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik és nem kiáltozik, a tereken senki sem hallja a hangját. A megroppant nádszálat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében reménykednek a nemzetek.”

Szent Melánia

Római nemes úrnő volt, az Idősebb Szent Melánia unokahúga, aki 378-ban Jeruzsálemben kolostort alapított. Ő maga egy Pinius nevű szenátor felesége volt, majd miután egy leánynak adott életet és két gyermeke halva született, rávette férjét az önmegtartóztató életre, s hatalmas vagyonukról lemondva (illetve azt eladva és elajándékozva) együtt kerestek kolostort előbb Szicíliában, majd Észak-Afrikában, s végül a Szentföldön. Itt több monostort alapítottak. A szentéletű Melánia 439-ben halt meg, néhány évvel férje halála után.