Gal 3,23-4,5

Testvéreim! Mielőtt eljött a hit, a Törvény őrzött minket bezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a Törvény nevelőnk volt, hogy Krisztushoz vezessen azért, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk alávetve a nevelőnek. Ugyanis mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba vetett hit által, mivel mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó és görög, nincs szolga és szabad, nincs férfi és nő, mert ti mindannyian egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám leszármazottai vagytok: örökösök az ígéret szerint. Azt mondom tehát, ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik egy rabszolgától, jóllehet minden az övé. Nevelők és sáfárok fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk; de amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a Törvénynek alávetve, hogy a Törvény alatt levőket megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Zsid 5,11-6,8

Testvéreim! Melkizedekről sok mondanivalónk van, és nehéz megmagyarázni, mivel eltompult a hallásotok. Hiszen ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki Isten igéjének alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd táplálékra. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igaz tanításról szóló beszédben, hiszen gyermek. A szilárd táplálék nagykorúaknak való, akiknek az érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, lépjünk előre a nagykorúság felé! Ne kezdjünk ismét abba, hogy alapot vetünk, és a holt cselekedetekből való megtérésről, az Istenbe vetett hitről, a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről tanítunk. Előre hát, ha Isten is úgy akarja! Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelték a mennyei ajándékot, és a Szentlélek részeseivé lettek, akik megízlelték Isten jó igéjét és a jövendő világ erőit, de elbuktak; lehetetlen, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek, mert önkezükkel feszítik keresztre és gyalázzák meg Isten Fiát. A föld ugyanis, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik megművelik, áldást kap Istentől; de amelyik tövist és bogáncsot terem, értéktelen, és átok vár rá, s végül fölégetik.

Mk 5,24-34

Abban az időben Jézust nagy sokaság követte, és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”

Lk 21,5-8a.10b-11.20-24

Abban az időben, amikor némelyek beszéltek Jézusnak arról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ő így szólt: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Amikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok meg, hogy elközelgett pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe! Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne térjenek oda vissza! Mert a bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. Jaj pedig a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön, és harag ezen a népen. Kardélen hullanak el, és fogságba hurcolják őket mindenféle pogány nép közé. Jeruzsálemet pedig pogányok fogják tiporni, míg be nem telik a nemzetek ideje.”

Szent Borbála nagyvértanúnő

Borbála egyedüli leánya volt a gazdag pogány Dioszkurnak. Felesége halála után minden gondoskodását leányára fordította. Tornyot épített és abba zárta őt, hogy ragyogó szépségű gyermekét ne lássák az egyszerű emberek Borbála csak az eget láthatta. Mindenünnen pogány személyzet vette körül. Borbálában az ég szemlélése felkeltette a vágyat, hogy annak teremtőjét megismerje. Amikor felnőtté vált, édesapja szabad kijárást engedett neki elzártságából. Borbála keresztény leányokkal ismerkedett össze, majd közelébe került egy vándorló kereskedő képében egy keresztény pap, aki megtanította a keresztény hit igazságaira és megkeresztelte. Édesapja ezt megtudva, engesztelhetetlen gyűlöletre ragadtatta magát. Karddal akarta leányát megölni, de az elfutott előle. Egy pásztor útmutatása alapján mégis megtalálta, és utána kegyetlenül gyötörte. Ütötte, éles kövekkel hasogatta, sötét szobába zárta és éheztette. Borbála hűséges maradt Krisztushoz és hitéhez A kegyetlen apa a város elöljáróját kérte, hogy alkalmazza a különféle kínzásokat leányán. Ő annyira megkínoztatta, hogy a vér folyt testéből, majd félholtan börtönbe záratta. Éjfélkor Maga az Úr jelent meg neki, meggyógyította sebeit és kimondhatatlan boldogsággal töltötte el. Új kínzások következtek ezután. Mivel a kínzások nem törték meg a hős szenvedőt, kardhalálra ítélték. Maga a kegyetlen atya fejezte le leányát a föníciai Iliopoliszban 306-ban.

Julianna, aki látta Borbála szörnyű és bátorsággal elviselt szenvedéseit, szemére hányta a parancsnoknak kegyetlenségét. Ezért kínzások után őt is lefejezték Borbálával együtt.

Damaszkuszi Szent János atya

János 680 körül született a mohamedán fennhatóság alatt levő Damaszkusz városában. Szülei gazdag keresztények voltak. Eredetileg a Manzur nevet viselte. Édesapja fontos hivatalt töltött be a kalifa udvarában. Fogadott testvérével Kozmásszal gondos keresztény nevelésben részesült. Tanulmányai elvégzése után valószínűleg elfoglalta atyja hivatalát Damaszkuszban.

A görög birodalom császára Izauri Leó 726-ben rendeletet bocsátott ki a szentképek tisztelete ellen. Ezzel megindította a több mint 100 évig tartó képrombolást. János három nagy munkájában is védelmére kelt a szentképeknek. Nemsokára otthagyta hivatalát és Kozmász testvérével együtt a Jeruzsálem mellett fekvő Szent Szabbász kolostorba vonult. Élete végéig a tudománynak és irodalomnak élt. Számtalan egyházi éneket szerzett. Legismertebbek a temetési énekek és a húsvéti kánon. Halála körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. 777-ben halt meg valószínűleg Jeruzsálemben, 104 éves korában.