Ef 2,11-13

Testvéreim! Emlékezzetek arra, hogy egykor ti származás alapján pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, azok szerint, akik a testükön emberkéz által körül vannak metélve. Abban az időben Krisztus nélkül, Izrael közösségétől elkülönítve és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, remény és Isten nélkül éltetek a világban. Most viszont Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által.

Lk 13,19-29

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett, és hatalmas fává lett, úgyhogy az ég madarai fészkeltek az ágai között.” Aztán ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekevert három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.” Ezután városokat és falvakat bejárva tanított, miközben Jeruzsálem felé haladt. Közben valaki megkérdezte tőle: „Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a ház ura fölkel, és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: »Uram! Uram! Nyisd ki nekünk!« Akkor feleletül azt fogja nektek mondani: »Nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok.« Akkor ezt kezditek majd mondani: »Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcánkon tanítottál.« De ő így fog szólni: »Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindannyian, ti gonosztevők!« Lesz ott sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepednek az Isten országában.”

Szent Ambrus püspök

Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el.