Ambrus fp.
◀︎ 
 december 7. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. május 20-26.
Gal 3,8-12

Atyámfiai! Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, előre hirdette Ábrahámnak: »Tebenned nyer áldást minden nemzet«. Így tehát akik hitből valók, azok nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Mert mind, akik a törvény cselekedetei szerint élnek, átok alatt vannak; írva van ugyanis: »Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, aminek teljesítése elő van írva a törvény könyvében«. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert »az igaz hitből fog élni«. A törvény pedig nem hitből van, hanem, »aki teljesíti, az fog élni általa«.

Lk 9,57-62

Azon időben amint mentek az úton, valaki megszólította Jézust: „Követlek, bárhová mész is.” Jézus azonban ezt mondta: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat felszólított: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.”

Szent Ambrus püspök

Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el.