Ambrus fp.
◀︎ 
 december 7. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
1Tim 5,22-6,11a

Fiam Timóteus! A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán. Ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kis borral a gyomrod és gyakori gyengélkedéseid miatt. Egyes emberek bűnei nyilvánvalók, s már előttük utoléri őket az ítélet, másokat csak ezután; éppígy nyilvánvalók a jótettek is; ezekkel más a helyzet, ezek nem maradhatnak elrejtve. Akik járomba vannak fogva, a rabszolgák, tartsák urukat minden tiszteletre méltónak, hogy azok ne káromolják az Úr nevét és a tanítást. Akiknek hívő uruk van, ne vegyék őket kevésbe, azzal az ürüggyel, hogy azok testvérek, sőt éppen azért szolgáljanak nekik jobban, mert hívők, a szeretet s a jótétemények részesei. Ezeket tanítsd, ezekre ints! Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez s a istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz, - az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szóharc betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad, a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintő emberek torzsalkodása. Az istenfélelem természetesen igen jövedelmező, - ha megelégedés kíséri. Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, s kétségtelen, hogy el sem vihetünk semmit; ha tehát van ennivalónk s ruházatunk, elégedjünk meg velük. Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, az ördög kelepcéjébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba s romlásba döntik az embert. Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jónéhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak. De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj.

Lk 18,15-17.26-30

Abban az időben kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok észrevették ezt, megfeddték őket. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, be nem jut oda.” A tanítványai mondták neki: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Ő pedig ezt mondta: „Ami lehetetlen az embereknek, lehetséges az Istennek.” Ekkor Péter így szólt: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig örök életet.”

Szent Ambrus püspök

Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el.