Joannész Kasszianosz szentéletű atya

A szökőéveknek ezen a napján a keleti egyház „Római” Kasszianosz néven emlékezik meg arról a János nevű szerzetesről, aki latin nyelvtudása révén Nyugat-Európa felé közvetítette a görög és keleti lelkiséget.

Alapos neveltetés után igen fiatalon ment el Betlehembe, hogy ott beálljon szerzetesnek. Aztán 385-től az egyiptomi aszkétákhoz, a Szketi-sivatagba költözött át, s közben ellátogatott a thébai monostorokhoz is, hogy pontosan megismerje az ottani életszabályokat és szokásokat. Különösen nagy hatással volt rá „a szív tiszta imádságának” tanítómestere (Evagriosz), akitől főleg „a 8 főbűn” elleni küzdelmet tanulta meg. 401-ben az egyiptomi szerzetesek ellen forduló Theofilosz alexandriai pátriárka miatt el kellett hagynia Egyiptomot: Konstantinápolyba ment Aranyszájú Szent Jánoshoz, aki csakhamar diakónussá szentelte. Majd 405-ben a császárváros papsága őt küldte Rómába Ince pápához, hogy támogatást találjon a száműzött pátriárka számára: ott szentelhették pappá, s ott találkozott a római egyház fiatal lektorával, a későbbi Leó pápával, aki majd 430-ban a „Krisztus megtestesüléséről” szóló hét könyv megírására kéri fel őt.

A száműzött Aranyszájú Szent Jánoshoz hű diakónus már nem sok időre térhetett vissza Konstantinápolyba. Valószínűleg Antiochiába menekült, majd onnan Dél-Galliába, a mai Marseille városába. Két kolostort is irányított ott, és a nyugati szerzetesek számára állította össze a keleti „szerzetesek intézménye” és „Az Atyák beszélgetése” című írásait. Tehát a nagyböjt előtti szombaton méltán tekinthetjük kalauzunknak is őt a szentéletű atyák (illetve görög eredetű szóval: aszkéták) életének megismerése felé. 415 körül Marseille-ben telepedett le, ahol két kolostort is szervezett: egyet férfiaknak, egy másikat pedig női szerzetesek számára. 435-ben hunyt el.