Ter 4,8-15

Káin így szólt öccséhez, Ábelhez: „Menjünk ki a mezőre!" És miközben kinn voltak a mezőn, Káin rátámadt öccsére, Ábelre és megölte. Isten megkérdezte Káint: „Hol van Ábel, az öcséd?" Az meg így felelt: „Nem tudom, talán őrzője vagyok-e az öcsémnek?” Isten pedig azt mondta neki: „Mi műveltél? Öcséd vére fölkiált hozzám a földről! Most tehát légy átkozott eltávolítva ettől a földtől, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből az öcséd vérét! A földet műveled, de az már nem lesz termékeny neked, hanem sóhajtozva és remegve fogsz járni szerte a földön.” Káin erre így szólt az Úrhoz: „Túl nagy vétek terhel engem ahhoz, hogy megszabadulhatnék tőle. Hogyha ma elűzöl engem e föld színéről, és a te színed elől is bujdosnod kell, akkor csak sóhajtozni és remegni fogok szerte a földön, és aki csak rám talál, meg fog ölni.” De az Úristen azt mondta neki: „Nem lesz az úgy! Mert bárki, aki Káint megölné, annak hétszeresen kell majd meglakolnia!” Ezért jelet tett az Úristen Káinra, hogy ne ölhesse meg őt bárki, aki rátalál.

Péld 5,1-15

Fiam, figyelj bölcsességemre, és okosságomra nyisd ki a füledet, hogy megőrizhesd a jó elgondolást, mert ajkam véleményét bízom most rád! Ügyet se vess a csalfa nőre, mert a parázna nő ajkáról olyan méz csepeg, amely csak kis ideig esik jól a torkodnak, végül azonban keserű, mint az üröm, és élesebb, mint a kétélű kard! Az esztelenség lába vele együtt a halálba siet és léptei az alvilág felé tartanak; úgyhogy még kinyomozni sem lehet, mert nem érnek az élet útjaira. lépései csalfák és kiismerhetetlenek. Nos tehát, fiam hallgass reám, s meg ne hazudtold számnak igéit! Tartsd tőle távol az utadat: ne is közelíts háza ajtajához, nehogy életedet másoknak kelljen odaadnod és éveidet a könyörtelen halálnak: nehogy idegenek töltekezzenek javaiddal és munkád gyümölcse más házába jusson, nehogy végtére majd sopánkodjál, mikor lefogyott a testedről a húsod, és ne mondd: „Miért is utáltam a fegyelmet, és miért nem engedett szívem az intelmeknek? Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azok intelmére, akik oktattak? Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a közösség és gyülekezet kellős közepén!” Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából!

Szent Leó, Katania püspöke

Ravennai nemes emberek gyermekként született 720. körül. Már gyermekkorától érezte Isten hívását, ifjan a bencés rendbe lépett és Reggio Clabriába költözött. Példamutatóan tiszta élete miatt, egy álombeli angyali jelenés után a szicíliai Katania püspöki székébe hívták. Nem akarta elfogadni, de végül engedett a katániai hívek kérésének. Mint az özvegyek és árvák védelmezője tűnt ki. Egy legenda szerint egyszer egy Iliodorosz nevű mágus az ő templomába ment, s ott kezdte végezni szemfényvesztő mutatványait. A püspök erre megkötözte a mágust püspöki omoforionjával, és a város piacára vezette. Ott máglyát gyújtatott, és a mágussal együtt lépett a tűzbe, mire Iliodorus megégett, Szent Leó viszont sértetlenül lépett ki a tűzből. Tény viszont, hogy az ikonrombolás elszánt ellenzője volt, ami miatt éveken át a hívek segítségével bújdosnia kellett, s ekkor remeteéletet élt. Sok év elteltével térhetett vissza püspöki székébe, ahol 789. február 20-án hunyt el.