1Ján 4,20-5,21

Szeretteim! Ha valaki azt állítja, „Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: aki Istent szereti, szeresse testvérét is! Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait. Az ugyanis az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait, és parancsai nem nehezek, mert mindenki, aki az Istentől született, győzedelmeskedik a világon. S a győzelem, mely legyőzi a világot, a hitünk. Ugyan ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, Jézus Krisztus, aki a víz és a vér által jött. Nem csupán a víz által, hanem a víz és a vér által. A Lélek pedig tanúságot tesz, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak a mennyben az Atya, az Ige és a Szentlélek; és ez a három egy. És hárman vannak, akik tanúságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és hármuk tanúsága egybehangzó. Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága többet jelent, mert Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett. Aki hisz Isten Fiában, magában hordja az ő tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, mert nem hisz tanúságában, amelyet Isten a Fia mellett tett. A tanúság ez: Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Aki magáénak tudhatja a Fiút, annak van élete, aki nem tudhatja magáénak Isten Fiát, annak nincs élete. Ezeket azért írom nektek – akik hisztek Isten Fia nevében –, hogy tudatában legyetek: örök életetek van. Iránta való bátor bizalmunk alapja: bármit is kérünk akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit is kérünk, meghallgat bennünket, akkor azt is tudjuk, hogy amit kértünk, azt megkapjuk. Ha valaki látja, hogy testvére bűnt követ el – olyat, ami nem vezet a halálra –, imádkozzék, és életre segíti azokat, akik nem halálra vezető bűnt követtek el. Van halálra vezető bűn is. Nem ezzel kapcsolatban mondom, hogy fohászkodjék. Minden igaztalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem vezet a halálra. Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, mert Isten Szülöttje megóvja, és a Gonosz nem is érintheti. Tudjuk, hogy Istentől valók vagyunk, és hogy az egész világ a Gonosz hatalmában van. Tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk ahhoz, hogy megismerjük az Igazat, és az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!

Mk 15,1-15

Abban az időben a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt tárgyalást tartottak Jézus ellen, őt pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?” Ő ezt mondta: „Magad mondod”. A főpapok sok vádat hoztak fel ellene, de ő semmit sem válaszolt. Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!” Jézus azonban egyáltalán semmit sem válaszolt. Ez meglepte Pilátust. Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit éppen kértek tőle. Volt akkor egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. Felvonult a tömeg, és kiáltozva kérni kezdte azt a kegyet, amit mindig megtett nekik. Pilátus így szólt hozzájuk: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?” Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa szabadon nekik. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondotok?” Azok pedig újra ezt kiáltozták: „Feszítsd meg őt!” Pilátus viszont ezt mondta nekik: „Ugyan mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg őt!” Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy keresztre feszítsék.

Szent Ágota

Ágota a szicíliai Katániában született előkelő szülők gyermekeként. 15 éves korában Istennek akarta szentelni magát. Katánia püspöke elfogadta kérését és az Istennek szentelt szüzek vörös fátylát adta rá. A kéjvágyó helytartó, Quintianus a keresztényüldöző császári rendeletet a maga céljaira fölhasználva letartóztatta Ágotát, és az egyik hírhedt nyilvánosházba vitette. Ott az intézmény vezetőnőjének kellett volna a leány átneveléséről gondoskodnia, de kísérletei meghiúsultak. Ezután Ágotát az államvallás elleni bűntett vádjával bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták és börtönbe vetették. Amikor a földühödött bíró semmire sem ment, poroszlóival szinte halálra verette, majd levágatta a leány mellét. Mindezek után azonban a börtönben éjszaka megjelent előtte Szent Péter, és meggyógyította. A csodát semmibe véve Quintianus tovább folytatta az eljárást. Végül is Ágota az újabb bántalmazások következtében meghalt a börtönben.
Tiszteletét az indította el, hogy szülővárosa, Katánia, a szent vértanúságának első évfordulóján csodásan megmenekült az Etna kitörésétől. A lakosság a vértanú sírjáról elhozott fátyollal segítségét kérve vonult a megsemmisítő lávafolyam elé, és az megállt. Tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt). Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje.