Jak 4,7-5,9

Szeretteim! Engedelmeskedjetek Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és menekül majd tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti megosztott lelkűek! Bánkódjatok, gyászoljatok, sírjatok! Nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra! Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő majd felmagasztal titeket. Ne rágalmazzátok egymást, testvérek! Aki rágalmazza testvérét, vagy ítélkezik fölötte, az a Törvényt rágalmazza, és a Törvény fölött ítélkezik. Ha pedig a Törvény fölött ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a Törvénynek. Csak egy törvényadó és ítélőbíró van, aki megmenthet és elveszejthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod fölött? És ti, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap, s milyen lesz életetek. Olyanok vagytok, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk tenni.” Ti azonban kérkedtek elbizakodottságotokban. Minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tud jót tenni, de nem teszi, bűnt követ el. És ti, gazdagok, sírjatok és jajgassatok a rátok váró nyomorúság miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és fölemészti testeteket, mint a tűz. Micsoda kincset gyűjtöttetek az utolsó napokra! Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amit elcsaltatok, kiált, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a földön, és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket a mészárlás napjára. Elítéltétek, megöltétek az igazat, és senki nem állt nektek ellen. Legyetek tehát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, és türelemmel van, amíg az meg nem kapja a korai és késői esőt. Ti is legyetek türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van! Ne panaszkodjatok egymásra, testvérek, nehogy ítéletet vonjatok magatokra! Íme, a bíró az ajtó előtt áll.

Mk 11,27-33

Abban az időben Jézus ismét Jeruzsálembe ment. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, és feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége mennyből való volt-e, vagy pedig emberektől? Feleljetek nekem!” Ők egymás közt tanakodva így beszéltek: „Ha azt mondanánk: »a mennyből«, azt fogja kérdezni: »Akkor miért nem hittetek neki?« Vagy mondjuk talán azt: »az emberektől«?” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

Thébai szent Pál remete

Decius császár idejében (250 körül) született az egyiptomi Alsó Thébában. Szüleitől örökölt hatalmas vagyonát a szegények között osztotta szét, majd elvonult a pusztába, ahol egy barlangban töltötte el egész életét imádság és szemlélődés közepette. Nagy Szent Antal, aki meglátogatta őt a pusztában, nagy elismeréssel beszélt róla. A Tébai szent Pálról készült ikonokon szokás idézni azt a kedvenc mondását, amellyel öltözködésének hiányosságait magyarázta meg: A halandók napjai olyanok, mint a széna - mondá Dávid. Ne legyen hát kétségetek efelől: jogos az, hogy füvet együnk és szalmából öltözködjünk egész életünk során. Pál rendkívül magas kort (a hagyomány szerint 113 évet) elérve halt meg.

Kunyhós Szent János Krisztusért koldus és remete

Konstantinápolyban született az V. század elején nemes és jómódú szülők egyetlen gyermekeként. Ifjan egy szerzeteshez csatlakozva, titkon elhagyta szüleit, s egy kisázsiai kolostorba ment, ahol hat esztendőt töltött el imádságban és önmegtartóztatásban. Később szüleihez koldusként titokban tért vissza, s a szülői ház udvarán kunyhót épített magának. Ott folytatta szigorú remete életét. Élete végén (450 körül) felfedte kilétét szülei előtt, megmutatva nekik a még gyermekkorában tőlük kapott evangéliumos könyvet.