1Pét 4,1-11

Szeretteim! Mivel Krisztus testben szenvedett, ti is vértezzétek föl magatokat ugyanazzal a meggyőződéssel – azaz, hogy aki testileg szenved, ment a bűntől –, hogy többé ne emberi szenvedélyek, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralévő idejét! Elég volt, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásban, szenvedélyektől hajtva, részegeskedésben, dorbézolásban, tivornyázásban és botrányos bálványimádásban éltetek. Azért rökönyödnek meg rajtatok, mert nem rohantok velük együtt ugyanabba a kicsapongásba. Mivel Istent káromolják, számot fognak adni annak, aki kész arra, hogy ítéljen eleveneket és holtakat. Mert a holtaknak is azért hirdették az evangéliumot, mert jóllehet emberi mérték szerint ítélet alá estek testükben, Isten előtt élnek a Lélek által. Közel van mindennek a vége. Legyetek hát bölcsek és józanok, hogy tudjatok imádkozni! Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó, mert a szeretet bűnök sokaságára borít fátylat. Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül! Mint Isten sokszínű kegyelmének jó sáfárai, legyetek egymás szolgálatára, ki-ki azzal az adománnyal, amit kapott! Ha valaki beszél, Isten igéjét hirdesse; ha valaki szolgál, az Istentől kapott erővel tegye, hogy mindenben dicsőíttessék Isten Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Amen.

Mk 12,28-37

Abban az időben, amikor szadduceusok vitatkoztak Jézussal, egy írástudó is odajárult, aki hallgatta a vitát. Amikor látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Az összes parancs közül ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« Ez az első parancsolat. A második hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancs.” Az írástudó helyeselte: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy ő az egyetlen Isten, és hogy rajta kívül nincs más. Azt is hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy bármi más áldozatnál.” Jézus pedig, amikor látta, hogy okosan válaszolt, így szólt hozzá: „Nem vagy messze az Isten országától.” Több kérdést már senki sem mert neki föltenni.
Amikor Jézus a templomban tanított, ő megkérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia? Maga Dávid mondta a Szentlélek által: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá.« Ha tehát maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?” A nagy népsokaság pedig szívesen hallgatta őt.

Szent Maximosz hitvalló

580-ban született, neme szülőktől, lehet, hogy rokonágban állt a császári családdal. Nagy műveltségre tett szert, s magas beosztást töltött be, de egy ponton elhagyta a politikát, s Krysopolisz monostorban lépett be. Életének delén a perzsa fenyegetés következtében föl kellett adnia a kolostori nyugalmat, s az igaz hitet védelmezve körbejárta csaknem az egész Földközi-tengert. 50 éves múlt akkor, amikor a császárok egymás után adták ki eretnek rendelkezéseiket, hogy Krisztus emberi akaratát megtagadva érhessék el a Birodalom újraegyesítését. Maximosz nyíltan szembeszállt ezekkel a rendeletekkel, még akkor is, amikor az egyház sok vezetője elfogadta azokat.
Rómába ment Theodorosz pápához, majd utódja. I. Márton pápa számára ő dolgozta ki a 649-ben megtartott lateráni zsinat aktáit, melyek alapján a nyugati püspökök hitvallást tettek arról, hogy „Jézus emberileg is akarta és végbevitte” a megváltás művét. Ezért a nyílt szembeszállásért Konstans császár elhurcolta a pápát, aki száműzetésben halt meg. Maximoszt is letartóztatta, hogy kínvallatások után a maga pártjára állíthassa. Az aggastyánt azonban sem a csábító ígéretek, sem a kínzások nem téríthették el az igaz hittől. Miután a császár tehetetlennek bizonyult, elrendelte a hitvallás eszközeinek, Maximosz jobb kezének és nyelvének levágatását, majd pedig az örökös száműzetést. Börtönben halt meg 662-ben.

Szent Neofitosz vértanú

A bithiniai Nikeában született a III. század végén. Szülei Theodorosz és Florentia voltak. Egészen fiatalon az Olümposz hegyre ment, s ott egy barlangban telepedett le, amelyből a legendák szerint elküldte az addig ott tanyázó oroszlánt. Amikor szülei meglátogatására egyszer visszament Nikeába, Diocletianus üldözése során mint keresztényt bebörtönözték, majd tűzbe vetették, s oroszlán elé dobták. Miután pedig ezektől sértetlen maradt, karddal ölték meg.