2Tim 2,11-19

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó, amit mondok: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt élni is fogunk. Ha kitartunk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát nem tudja megtagadni. Ezekre emlékeztess, és kérve kérd őket Isten színe előtt, hogy ne szavakon nyargaljanak, mert az csak a hallgatók romlását szolgálja! Törekedj arra, hogy kipróbált emberként meg tudj állni Isten előtt: mint olyan munkás, akinek nem kell szégyenkeznie, aki helyesen alkalmazza az igazság igéjét. Kerüld a világias fecsegést! Ezáltal ugyanis egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint az üszög. Közéjük tartozik Hümenaiosz és Philétosz, akik messze járnak az igazságtól, amikor azt mondják, hogy már megtörtént a feltámadás, és ezzel némelyek hitét megzavarják. Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, s rajta a felirat: „Ismeri övéit az Úr, és hagyja el a gonoszságot mindenki, aki az Úr nevét vallja!”

Lk 18,2-8a

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt, és embertől nem tartott. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, aki elment hozzá, és mondta: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!« De az nem akart egy ideig. Aztán mégis így szólt magában: »Noha az Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis mivel terhemre van ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül eljöjjön, és arcul üssön.«” Az Úr pedig így szólt: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. Vajon az Isten nem fog-e igazságot szolgáltatni választottjainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.”

Xénia szentéletű anya

Az V. században született, köztiszteletben álló római család egyetlen gyermeke volt, s korábban Euszebiának hívták. Minthogy szüzességét Istennek kívánta szentelni, amikor szülei férjhez akarták adni, két szolgálója kíséretében titkon elhagyta a szülői házat és átkelve a tengeren, városról városra menekülve a kisázsiai Mülasszába ment, Pál szerzeteshez, s saját nevét Xéniára változtatta. Itt Szent István első vértanú tiszteletére egy kis női kolostort létesített. Ott élte le hátralévő éveit teljes aszkézisben a kis közösség elöljárójaként 450-ben bekövetkezett haláláig.