2Pét 3,1-18

Szeretteim! Ez már a második levél, amelyet hozzátok írok. Mindkettőben emlékeztetés által próbálom ébren tartani tiszta gondolkodásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták egykor mondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolata. Mindenekelőtt tudjátok meg, hogy az utolsó napokban gúnyolódók jönnek, akik mindenből gúnyt űznek, akik szenvedélyeik szerint élnek, és ezt mondják: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Hiszen amióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, ahogyan a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert szántszándékkal úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy az egek régóta léteztek, és a föld is, amely a vízből és a víz által állt elő Isten szavára. Ez által az isteni szó által pusztult el az akkori világ, amikor elárasztotta az özönvíz, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által maradtak fönn, hogy tűznek tartassanak fenn az ítélet és az istentelen emberek pusztulása napjáig. Egyvalami azonban ne kerülje el a figyelmeteket, szeretteim! Az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Az Úr nem késlekedik az ígérettel, amint néhányan gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. El fog jönni az Úr napja, mint egy tolvaj. Akkor az egek szörnyű robajjal elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, s a föld és a rajta lévők nem lesznek többé. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és vallásosan kell élnetek nektek, akik várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! Ígérete szerint új eget és új földet várunk, ahol igazság lakozik. Ezért tehát, szeretteim, amíg ezeket várjátok, azon legyetek, hogy ő békében, tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket! Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek a neki adott bölcsesség szerint minden levelében, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amit a tudatlanok és az ingadozók kiforgatnak, mint más írásokat is, a maguk vesztére. Ti, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy a megátalkodottak tévelygése el ne sodorjon, és meggyőződésetektől el ne tántorítson benneteket! Inkább növekedjetek a kegyelemben és Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóság napján!

Mk 13,24-31

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azokban a napokban, ama gyötrelem után, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról! Amikor már zsendül az ága és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ti is, amikor látjátok, hogy ezek bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban! Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.”

Szent Efrém szentéletű atya

A szíriai Niszibiben született a IV. század elején (306-ban). Egyes források szerint anyjától tanulta a keresztény tanítást, mivel apja pogány pap volt, s hite miatt el is űzte otthonról. Már egészen fiatalon Jakab püspök tanítványa lett, aki nemcsak elméleti, hanem gyakorlati nevelést is adott neki. Szülővárosában diakónussá szentelték, s ezután is ott tanítóskodott, majd később szerzetes lett. Aszkéta életével és költeményeivel igen nagy hírnévre tett szert. Az angyali élet eszményét hirdette meg, mert a keresztények fő céljának az eredeti ártatlansághoz való visszatérést tekintette. A szír diakónus nyíltan hirdette, hogy az önmegtartóztatásnak az egyházban is megvan a helye, és a laikusok életében is.
Amikor szülővárosát a perzsák elfoglalták (363-ban), Efrém az Eufrátesz melletti Edesszába menekült, s a városhoz közel levő hegyen telepedett le, ahol azután tanítványok sokasága vette körül. Sokat prédikált az eretnekségek ellen, és sok tévhitűt meggyőzött tévedéséről. Ennek ellenére két híres tanítványa végül is eretnek lett. 373 körül halt meg. Görögül nem tudott, viszont a szír anyanyelvű irodalom egyik leghíresebb képviselője lett, mert tanítását és költeményeit ezen a nemzeti nyelven írta le. Leghíresebb imája a nagyböjti három fohász: „Életem Ura és Uralkodója...”, de csodálatosak a húsvéti költeményei is. Emiatt nevezték őt „a Szentlélek hárfájának”. Több művét még életében lefordították görögre, majd később örményre is.