1Ján 1,8-2,6

Szeretteim! Ha azt állítjuk, „Nincs bűnünk”, saját magunkat csapjuk be, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor – mivel hűséges és igaz – megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít bennünket. Ha az állítjuk, „Nem követtünk el bűnt”, hazugnak tüntetjük fel, és igéje nincs bennünk. Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnt követ el, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat a bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy megismertük, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja, „Ismerem”, de parancsait nem tartja meg, hazudik, és nincs meg benne az igazság. De aki megtartja igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes. Ezáltal ismerjük fel, hogy benne vagyunk. Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.

Mk 13,31-14,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. Ám azt a napot vagy órát senki sem ismeri, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő! Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát, és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek tehát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor jön meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor vagy kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: legyetek éberek!” Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. Azt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!”

Az Istenhordozó Szent Ignác püspök ereklyéinek átszállítása

Az antiochiai püspök (akiről december 20-án is megemlékezik az egyház) Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Iréneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint ez december 20-án történt - a szírek és latinok október 17-re feltételezik halála időpontját, mégpedig 107-ben, de az újabb feltételezés az, hogy 110-ben Traianus alatt halt meg.
Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2). Aranyszájú Szent János számol be róla szóló szentbeszédében egy ünnepi menetről, amellyel a szent vértanú ereklyéit Rómából Antiochiába szállították át, végigjárva mindazokat a városokat, amelyeket a hitéért megbilincselt püspök végigjárt. Valószínűleg a szíriai nagyváros peremvidékén (Dafniban) helyezték el a szent ereklyét. Mégis később (438 körül) visszakerültek ereklyéi Rómába, ahol a Szent Kelemen bazilikában tisztelték azokat.