Róm 6,18-23

Testvéreim! Megszabadulva a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek! Emberi módon beszélek testetek erőtlensége miatt. Ahogy átengedtétek tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most engedjétek át tagjaitokat az igazság megszentelődésre vezető szolgálatára! Amikor a bűn rabszolgái voltatok, „szabadok” voltatok, ami az igazságot illeti. Akkor mi volt ennek a gyümölcse számotokra? Most szégyenkeztek miattuk, mert ezek vége a halál. Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, megvan számotokra a gyümölcs a megszentelődésre, melynek célja az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Mt 8,5-13

Abban az időben Jézus Kafarnaumba érkezett, és egy százados járult eléje, kérve őt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” Jézus azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” A százados így felelt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, és katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« - elmegy, a másiknak: »Gyere!« - odajön; a szolgámnak pedig: »Tedd meg!« - és megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és kísérőihez fordult: „Bizony, mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen, amint hittél!” A szolgája még abban az órában meggyógyult.

Nagy szent Sziszoész atya

Szentünk kora ifjúsásában elhagyta a világot, és megszeretve az önmegtagadást, imádságot, szeretetet és alázatosságot, az egyiptomi pusztában volt remete ahol nagy szent Antal is. Hatvan éven át élt imádságban és vezeklésben, és tökéletesen kiirtotta magából a bűnös vágyakat, szenvedélyeket. Szizoész annyira kedves volt élete miatt Isten előtt, hogy halottakat támasztott fel és tisztátalan lelkeket űzött ki. Idős korában hunyt el 429-ben. Halálakor arca mennyei fényességtől ragyogott, cellája pedig megtelt jó illattal.