Róm 1,1-7.13-17

Pál, Krisztus Jézus rabszolgája, apostol meghívás révén, kiválasztott Isten evangéliumáért – amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, s amely Fiára vonatkozik, aki test szerint Dávid magvából származott, a Szentlélek szerint pedig a halottak feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult, Jézus Krisztusra, a mi Urunkra, aki által az apostolság kegyelmét kaptuk, hogy az ő neve iránti, hitbéli engedelmességre hívjunk minden népet, akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai – mindazoknak Rómában, akik Isten szerettei, szentek meghívás révén: kegyelem nektek és béke Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Szeretném, testvérek, hogy tudjátok, sokszor elhatároztam, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között. Adósa vagyok görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt. Ezért a magam részéről kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az, üdvösségére minden hívőnek: a zsidónak – elsőként – s a görögnek egyaránt. Mert Isten igazsága nyilatkozik meg benne a hit alapján és a hit érdekében, ahogy meg van írva: Az igaz a hit alapján fog élni.

Mt 4,23-5,13

Abban az időben Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette az Ország evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és minden gyengeséget a nép között. El is terjedt a híre egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. Nagy tömeg kísérte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. A tömeg láttára fölment a hegyre, és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívatnak. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyekben! Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is. Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel lehetne ízét visszaadni? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák.”

Szent Timót felszentelt vértanú

Timót az Olimposz hegy közelében, levő Prussza város püspöke volt. Tiszta és szent életéért Istentől a csodatevés adományát kapta meg. Nagy buzgósággal tevékenykedett a pogányok megtérítésében. Ezért a hitehagyott Julián császár elfogatta, és börtönbe záratta. Az emberek még oda is tódultak hozzá, ő pedig bátran hirdette nekik az Evangéliumot. A császár megtiltotta neki, hogy tanítson. Ő azonban ezt figyelmen kívül hagyta. Büntetésből a császár lefejeztette a IV. század II. felében.

Szent Sándor és Antonin vértanúk A keresztényüldözések egyikében, amikor sok keresztényt megöltek hitükért, a kisázsiai Thrákia területéről származó Antonina keresztény nőt a kegyetlen Fesztusz helytartó elé vitték kihallgatásra. Mivel hitében állhatatosnak mutatkozott, a helytartó arra ítélte, hogy nyilvános házba vigyék kigúnyolásra. E napokban Isten angyala megjelent a 23 éves katonának Sándornak, és kérte, hogy menjen be a nyilvános házba és cseréljen Antoninával ruhát. Sándor ezt megtette, ruhát cseréltek, Antonina így kiszabadult és eltávozott. Mikor az eset kiderült és Sándornak kínt kellett szenvednie ezért, Antonina jóakaratúlag megjelent az ítélőszék előtt, hogy megmentőjével együtt nyerje el a vértanúságot. Mindkettőjüket szurokkal öntözve, tüzes gödörbe ásták bele 313-ban.