Róm 1,28-2,9

Testvéreim! Mivel az istentelenek nem tartották érdemesnek megismerni Istent, kiszolgáltatta őket Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle gonoszsággal, romlottsággal, kapzsisággal, rosszindulattal; tele irigységgel, gyilkolással, viszálykodással, csalással, ellenségeskedéssel; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, esztelenek, szószegők, s híján vannak a szeretetnek és az irgalomnak. Ismerik ugyan Isten végzését, hogy akik így cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak maguk cselekszik ezeket, hanem helyeselnek azoknak, akik ilyeneket művelnek. Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más fölött ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! Tudjuk, hogy Isten ítélete igazságos azokkal, akik ilyeneket cselekszenek. Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok fölött, akik ilyeneket cselekszenek, holott magad is ugyanazokat teszed, hogy megmenekülsz Isten ítéletétől? Vagy talán megveted jóságának, engedékenységének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy Isten jósága megtérésre ösztönöz téged? Megátalkodásoddal és megtérésre nem hajló szíveddel haragot gyűjtesz magadnak a harag és Isten igaz ítélete megnyilvánulásának napjára. Mert mindenkinek tettei szerint fog megfizetni. Azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad; azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engedelmeskednek, majd haraggal és indulattal fizet. Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak – elsősorban – és görögnek egyaránt.

Mt 5,27-32

Így szólt az Úr: „Hallottátok a parancsot: »Ne törj házasságot!« Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért, ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed megbotránkoztat, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ezt is parancsba kapták a régiek: »Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.« Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre, és aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.”

Szent Onufriusz atya

Onufriusz atya fiatalon lépett szerzetbe Egyiptomban, Théba mellett. Aztán remete életet élt egy öreg vezetése mellett a kietlen sivatagban. 60 évén keresztül remetéskedett, úgy, hogy nem látott embert. Szigorú életében a hideget és hőséget és a nélkülözést egyformán tűrte. Sokszor gondolta azt, hogy közel áll a halálhoz. Isten azonban megőrizte sértetlenül. Angyala által táplálta, a barlangja előtt felnőtt egy pálmafa és forrás fakadt. Halála előtt meglátogatta őt Pafnutiosz atya, akinek elbeszélte életét. Ezután megáldotta Pafnutioszt, imádságba merülve adta vissza lelkét Istennek a IV. században.

Szent Péter atya

Péter atya konstantinápolyi görög volt. Először katona volt, majd egy ütközét alatt Sziriában elfogták, és az Eufrátesz partján Szamara erődjében 9 évig fogságban tartották. Már a fogságban megkezdte vezeklő a életet. Szabadulása után Rómában felvette a szerzetesi rendet. Innen 681-ben Áthosz hegyére ment, ahol a hegytetőn hallgatagságban, teljesen egyedül 53 évet töltött el. Sem ruhája, sem más földi dolga nem volt. Testet hosszura nőtt haja és földig érő szakálla takarta el. Élete erényekkel ékes élet volt. Elhunyt 734-ben.