Róm 2,14-28

Testvéreim! Amikor a pogányok, akiknek nincs Törvényük, a természet rendje szerint teljesítik a Törvény bizonyos előírásait, akkor ezek, jóllehet nincs Törvényük, önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a Törvény szabta tett be van írva a szívükbe. Erről tanúskodik lelkiismeretük és értelmük, amely hol vádolja, hol felmenti őket azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek rejtett dolgait – evangéliumom szerint – Krisztus Jézus által. Ha pedig te – aki zsidónak nevezed magadat, a Törvényre hagyatkozol, Istennel dicsekszel, ismered akaratát, és meg tudod ítélni, mi a fontos, mert megtanultad a Törvényből – meg vagy győződve arról, hogy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága, az oktalanok nevelője és az éretlenek tanítója vagy, mivel tiéd a Törvényben az ismeret és az igazság teljessége… Ha tehát mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Te, aki hirdeted, hogy ne lopj, mégis lopsz? Te, aki azt mondod, ne törj házasságot, mégis házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, mégis templomrabló vagy? Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, mégis a Törvény megszegésével gyalázod Istent? Bizony miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között, amint meg van írva. A körülmetélkedés hasznos, ha megtartod a Törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a Törvény rendelkezéseit, vajon nem tekinti Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? És aki – noha természet szerint körülmetéletlen – teljesíti a Törvényt, el fog ítélni téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az az igazi zsidó, aki közismerten az, és nem az az igazi körülmetélés, ami a testen látható.

Mt 5,33-41

Így szólt az Úr: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.« Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten trónja, se a földre, mert az lába zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Inkább a beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való. Hallottátok a parancsot: »Szemet szemért, fogat fogért.« Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellen a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! És ha valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj vele kétannyira!”

Szent Aquilina vértanúnő

Aquilina a palesztinai Biblosz városában született jámbor, keresztény szülőktől. Gyermekkorától a keresztény hit és erkölcs szabályai szerint nevelték szülei. Atyját korán elveszítve, nevelését anyja végezte, 10 éves korában Palesztina császári helytartója Voluszián lett. Mint pogány ember, üldözte a keresztényeket, Aquilinát is feljelentették hogy társnői között a keresztény hitet terjeszti. Kereszténynek vallotta magát és visszautasította, hogy a bálványoknak áldozzon. Büntetésből tüzes vassal a fülén keresztül átszúrták a fejét. A nagy fájdalomtól a szent szűz a földre esett, hóhérai azt gondolták, hogy meghalt. Szert testét kidobták a városon kívülre. Éjjel egy angyal csodálatosan begyógyította sebeit. Aquilina újra megjelent a helytartó előtt, aki fejvesztésre ítélte. A vesztőhelyen, a városon kívül, időt kért az imádságra és 293 június 13-án, lefejezés nélkül adta vissza lelkét Istennek.