Róm 10,11-11,2a

Testvéreim! Így szól az Írás: Aki hisz benne, meg nem szégyenül. Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, aki bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; ugyanis aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hittek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg anélkül, hogy valaki hirdeti? Hogyan hirdessék, ha nem kaptak rá küldetést? Amint meg van írva: Milyen kedves azok jövetele, akik jó dolgokat adnak hírül! De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Izajás ugyanis ezt mondja: Uram, ki hitt a mi üzenetünknek? A hit alapja a hallás, a Krisztusra vonatkozó beszéd meghallása. De kérdem én: talán nem hallották? Ellenkezőleg: Az egész földre elhatolt a hangjuk, és a földkerekség széléig a beszédük. De kérdem én: Izrael talán nem értette meg? Először is Mózes ezt mondja: Olyasvalakire teszlek benneteket féltékennyé, akik nem az én népem, egy értetlen népre haragítlak meg titeket. Izajás pedig olyan merész, hogy így szól: Megtaláltak azok, akik nem kerestek, s megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam. Izraelt illetően pedig így szól: Egész nap kitártam karomat egy engedetlen és ellenszegülő nép felé. Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Isten nem vetette el a népét, amelyet előre ismert.

Mt 11,16-20

Ezt mondta az Úr: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, akik odakiáltják a többieknek: »Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk nektek, de nem jajgattatok.« Eljött János, nem eszik, nem iszik, és azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, és azt mondják rá: lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsességet azonban igazolják gyermekei.” Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg.

Szent Tikhon püspök

Tichon a Ciprus szigetén levő Amathunt városában született. Szüleitől tanulta meg a szent könyvek olvasását, ezért hamar az egyházi rendbe került, felolvasóvá avatták. Szent élete miatt Memnon püspök diakónussá, aztán a püspök halála után a hívek kívánságára e város püspökévé szentelték. Híveit a hitre és jámbor életre tanítva, szavainak erejével és csodáival sok pogányt tett kereszténnyé. A környéken levő bálványszobrokat összetörte, a bálványtemplomokat pedig pusztulásra ítélte. Hosszú életet élve, amely hasonló volt az angyalokéhoz, szellemi nyáját a jámborságra oktatva és igaz tanítással vezetve őket, békében hunyt el 425-ben, előre megtudván Istentől halála idejét és azt mással is közölte.