Róm 2,10-16

Testvéreim! Dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak – elsősorban – és görögnek egyaránt! Mert Isten előtt nincs személyválogatás. Akik ugyanis a Törvény nélkül vétkeztek, a Törvény nélkül vesznek el. Akik a Törvény alatt vétkeztek, azok a Törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Isten előtt ugyanis nem a Törvény hallgatói igazak, hanem a Törvény megtartói fognak igaznak bizonyulni. Mert amikor a pogányok, akiknek nincs Törvényük, a természet rendje szerint teljesítik a Törvény bizonyos előírásait, akkor ezek, jóllehet nincs Törvényük, önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a Törvény szabta tett be van írva a szívükbe. Erről tanúskodik lelkiismeretük és értelmük, amely hol vádolja, hol felmenti őket azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek rejtett dolgait – evangéliumom szerint – Krisztus Jézus által.

Mt 4,18-23

Abban az időben, amikor Jézus a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást, amint épp hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak. Megszólította őket: „Gyertek utánam, és emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat, és követték őt. Továbbhaladva megpillantott két másik testvért, Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában apjukkal, Zebedeussal, és őket is elhívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt, és követték őt. Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette az Ország evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és minden gyengeséget a nép között.

Szent Özséb felszentelt vértanú

Özséb Szamoszata város püpöke volt. Abban az időben élt, amikor Arius tévtanításai nagy zavart okoztak az Egyházban. Nagy Konstantin fia Konstantius, mint Árius mindenben segített a tévtanítóknak. Az igazhitű híveknek és egyháziaknak sokszor kellett tőlük, kellemetlenségeket és üldözést szenvedni. A hitehagyott Julián császár uralkodása idején katonaruhába öltözött és úgy rejtőzködött. Bejárta Szíriát, Föníciát, Palesztinát, és ahol a szükség kívánta, papokat és püspököket szentelt az igaz hit megerősítésére. Életében szelíd volt és jóságos, alázatos és csendes, telve volt Isten iránti szeretettel. Erős és bátor volt az igaz hit megvallásában és védelmezésében. Valens császár idején az ariánusok száműzetésbe küldték. Grácián császár alatt, kiszabadulva és visszatérve püspöki székébe, Dolichina városában, egy ariánus asszony fejbe vágta a szent főpapot. Ebbe a sebébe halt bele 380-ban.