Róm 7,1-13

Testvéreim! Nem tudjátok-e – a Törvény ismerőihez szólok –, hogy a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? A férjes asszonyt például, amíg él a férje, a Törvény hozzá köti; de ha férje meghal, fel van mentve a Törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek minősül, ha más férfié lesz, de ha férje meghalt, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvérek, meghaltatok a Törvény számára Krisztus teste által, hogy másé lehessetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amíg test szerint éltünk, tagjainkban hatottak a bűnök Törvény által szított szenvedélyei, és a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak, ami fogva tartott minket, kikerültünk a Törvény hatálya alól, úgyhogy a lélek adta új életben szolgálunk, nem pedig a betű szabta régiben. Mit mondjunk hát? Talán a Törvény bűn? Szó sincs róla! De a bűnt csak a Törvény által ismertem meg. A kívánságot sem ismerném, ha a Törvény nem mondaná: Ne kívánd! De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. A Törvény nélkül ugyanis a bűn halott. Egykor Törvény nélkül éltem, de amikor jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és rá kellett jönnöm, hogy az életért adott parancsolat a halálhoz vezetett. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, rászedett engem, és megölt általa. A Törvény tehát szent, és a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor vajon a jó lett halálom oka? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy meglássék bűn volta, a jó által hoz rám halált; hogy így a bűn a parancsolat által mutassa meg mértéktelen gyarlóságát.

Mt 9,36-10,8

Abban az időben Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. Akkor azt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásához!” Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, és testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, más néven Tádé, a kánai Simon és iskarióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Szent Agrippina vértanúnő

Agrippina, Rómában született és ott is nevelkedett. Gyermekkorától Istennek adta magát. Életét szűzi tisztaság ékesítette, és nem félve a kínzásoktól, Krisztus jegyesének tartotta magát. Valérián császár uralkodása alatt (253-59) megkínozták, botokkal ütlegelték olyan erősen, hogy összetörték csontjait. Ezután ruhátlanul bilincsekbe verték. Isten angyala azonban láthatatlan kézzel meggyógyította őt sebeiből, megerősítette és úgy adta vissza lelkét Istennek a III. század közepén. Három keresztény asszony holttestét Rómából titokban elvitte Szicíliába, majd Konstantinápolyba került. Sok gyógyulás történt általa.