Róm 4,13-25

Testvéreim! Ábrahám és utóda nem a Törvény alapján, hanem a hitből való igaz volta alapján kapta az ígéretet, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha azok az örökösök, akik a Törvény alapján állnak, akkor üressé lett a hit, és semmivé az ígéret. A Törvény ugyanis haragot szül. Ahol azonban nincs Törvény, ott törvényszegés sincs. Ezért adatott a hit alapján az ígéret, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a Törvény alapján, hanem az Ábrahám hite alapján állóknak is. Ő mindnyájunk atyja – ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. A remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: Így lesz nemzetséged! Nem gyengült meg hitében, amikor tudatára ébredt, hogy – százesztendős lévén – saját teste már elhalt, és Sára méhe is élettelen. Nem vonta kétségbe hitetlenül Isten ígéretét, hanem megerősödött a hitben, és dicsőítette Istent, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ez szolgált megigazulására. De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is – akiknek majd részünk lesz benne –, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Mt 7,21-23

Így szólt az Úr: „Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, vajon nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? Vajon nem a te nevedben tettünk annyi csodát?« Akkor kijelentem nekik: »Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!«”

Szent Lukilliánosz és vértanútársai

Lukillián először pogány pap volt Nikomédia közelében. Már ősz hajú idős ember volt, amikor megismerte a keresztény vallást. Egész szívével és lelkével ragaszkodott Krisztushoz. Megkeresztelkedése után félelem nélkül hirdette őt a pogányok között, és sokat megnyert közülük a keresztény hitnek. A zsidók feljelentésére elfogták és a parancsnok utasítására megverték, állcsontját eltörték, fejjel lefelé lógatták és börtönbe vetették. A börtönben talált 4 keresztény gyermeket: Klaudius, Hypát, Pál és Dénes vértanúkat, akik szintén elhagyták a pogányságot és Krisztus hitének bátor hirdetői voltak. Buzgó imádságban, Istentől beszélgetve töltötték mindnyájan az időt és készek voltak a vértanúi halálra. Isten a kínzások között mindegyikőjüket sértetlenül őrizte meg. Végül mindnyájukat Bizáncba vitték, ahol Lukilliánt keresztre feszítették, a 4 ifjút pedig karddal fejezték le Aurélián császár (270-75) uralkodása alatt.