ApCsel 21,26-32

Azokban a napokban Pál maga mellé vette a férfiakat. Másnap velük együtt megkezdte a tisztulási szertartást, majd bement a Templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le tisztulásuk napjai, ameddig mindegyikükért bemutatják az áldozatot. Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsia provinciából való zsidók meglátták a Templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, és így kiáltoztak: „Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen, a Törvény ellen és a Szent Hely ellen tanít mindenütt mindenkit! Sőt még görögöket is behozott a Templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet!” Néhányan ugyanis látták vele korábban a városban az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a Templomba. Felbolydult az egész város. A nép összeszaladt. Pált megragadták, kivonszolták a Templomból, és a kapukat azonnal bezárták. Amikor már azon voltak, hogy megölik, jelentés érkezett a helyőrség parancsnokához, hogy egész Jeruzsálem lázong. Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor meglátták a parancsnokot és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.

Jn 16,2-13a

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Ezt pedig azért teszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, és engem sem. Ám én azért mondtam el ezeket, hogy midőn eljön az óra, emlékezzetek rá, hogy előre megmondottam nektek. Ezeket még kezdetben nem mondtam, mert veletek voltam. Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: hova mégy? Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: Hasznosabb nektek, hogy elmenjek. Ha ugyanis nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok; ha viszont elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Amikor eljön, nyilvánvalóvá teszi a világnak a bűnt, az igazságot és az ítéletet. A bűnt, amiért nem hisznek bennem. Az igazságot, mert az Atyámhoz megyek, és többé már nem láttok. Az ítéletet, mivel e világ fejedelme már ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de most még nem vagytok képesek elviselni. Amikor azonban eljön ő, az Igazság Lelke, elvezet majd benneteket a teljes igazságra.”

Szent Lukilliánosz és vértanútársai

Lukillián először pogány pap volt Nikomédia közelében. Már ősz hajú idős ember volt, amikor megismerte a keresztény vallást. Egész szívével és lelkével ragaszkodott Krisztushoz. Megkeresztelkedése után félelem nélkül hirdette őt a pogányok között, és sokat megnyert közülük a keresztény hitnek. A zsidók feljelentésére elfogták és a parancsnok utasítására megverték, állcsontját eltörték, fejjel lefelé lógatták és börtönbe vetették. A börtönben talált 4 keresztény gyermeket: Klaudius, Hypát, Pál és Dénes vértanúkat, akik szintén elhagyták a pogányságot és Krisztus hitének bátor hirdetői voltak. Buzgó imádságban, Istentől beszélgetve töltötték mindnyájan az időt és készek voltak a vértanúi halálra. Isten a kínzások között mindegyikőjüket sértetlenül őrizte meg. Végül mindnyájukat Bizáncba vitték, ahol Lukilliánt keresztre feszítették, a 4 ifjút pedig karddal fejezték le Aurélián császár (270-75) uralkodása alatt.