1Kor 1,1-9

Pál, Krisztus Jézus apostola meghívás révén Isten akaratából, és Szószthenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívás révén szenteknek, mindazokkal együtt, akik bárhol – náluk és nálunk – segítségül hívják a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét: kegyelem néktek és béke Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok értetek Istenemnek mindenkor Isten kegyelméért, ami Krisztus Jézusban nektek adatott. Mert benne minden szempontból meggazdagodtatok, mindenféle beszédben és mindenféle ismeretben, amint a Krisztusról tett tanúságtétel megerősödött közöttetek. Így nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki mindvégig szilárddá tesz majd benneteket, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk, Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki meghívott titeket, hogy közösségben legyetek Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal.

1Kor 4,9-16a

Testvéreim! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat.

Mt 9,36-10,8

Abban az időben Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. Akkor azt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásához!” Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, és testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, más néven Tádé, a kánai Simon és iskarióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Mt 13,24-30

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor az emberek aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A gabona kisarjadt, és termést hozott, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához, és megkérdezték: »Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?« Az így válaszolt: »Ellenséges ember műve.« A szolgák tovább kérdezték: »Akarod-e, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?« Ő így válaszolt: »Nem, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!«”

A tizenkét apostol ünnepe

Á 12 szent apostolt Jézus különböző időben és különböző élethivatásokból hívta meg Magához. Apostoloknak, azaz küldötteknek nevezte el őket, azért, mert őket akarta mennybemenetele után a világba küldeni, hogy folytassák művét és Evangélium hirdetését. Emberhalászoknak nevezte őket, és a pünkösdi tropár szerint általuk hálójába ejtette az egész földet. A 12 apostol neveit pontosan ismerjük a Szentírás felsorolásából. András és Péter testvérek, Jakab és János testvérek, Zebedeus fiai, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab, Alfeus fia, Júdás-Tádé, Simon a buzgó. A Szentírás utolsónak hozza a karióti Judás nevét a megjegyzéssel: aki áruló lett. Az ő helyébe választották meg az apostolok Jézus mennybemenetele után Mátyás apostolt, hogy újra tizenketten legyenek. Bár a 12 apostolt az év folyamán külön-külön is ünnepeljük, Egyházunk ősi időktől fogva a mai napot rendelte közös ünnepüknek.