Róm 7,14-8,2

Testvéreim! Tudjuk, hogy a Törvény lelki, én meg testi vagyok: a bűnnek eladott rabszolga. Ugyanis amit teszek, nem értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a Törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Hiszen tudom, hogy bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó, ugyanis könnyű akarnom a jót, de hogy megtegyem, az nem. Nem azt teszem ugyanis, amit akarok – a jót –, hanem azt, amit nem akarok – a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Ezt a törvényszerűséget találom magamban: miközben a jót akarom tenni, könnyebb megtennem a rosszat. Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből? Isten – hála legyen neki – a mi Urunk, Jézus Krisztus által! [Én magam tehát értelmemmel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.] Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. Ugyanis az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.

Mt 10,9-15

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli eledelét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó, és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! Amikor a házba léptek, köszöntsétek! »Békesség e háznak!« Ha méltó rá az a ház, szálljon rá békétek, ha nem, békétek szálljon vissza rátok. Ha valaki nem fogad be benneteket, és meg sem hallgatja szavaitokat, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak.”

Szent Cirill főpap

Cirill Alexandriában született nemes szülőktől. Fényes képzésben részesült a híres alexandriai iskolában. Jó szónok hírében állott. Fiatal korában papja és segítője volt nagybátyjának Teofil pátriárkának. 412-ben utóda lett. Nagyon hallgatott Peluziuini szent Izidor szerzetesre, és engedett a Szentlélek csendes irányításának. Nemsokára Nesztorius pap hirdetni kezdte tévtanítását szűz Máriával kapcsolatban. Cirill rögtön figyelmeztette papjait, a császárt és a pápát a tévtanításról. Nesztoriosz szorgalmazására II. Teodoziusz császár Efezusban zsinatot hívott össze, amelyen Cirill elnökölt. A zsinat elítélte Nesztorioszt és tévtanítását, és kinyilvánította, hogy Máriát megilleti az „Istenszülő” elnevezés. Cirill ezután is nagy szelídséggel kezelte ellenfeleit. Harcaiban és békítéseiben sok tudományos művet írt mélységes gondolatokkal. Meghalt székhelyén 444-ben.