Ter 5,32-6,8

Noé ötszáz esztendős volt, és három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. S történt, hogy amikor az emberek már sokasodni kezdettek a földön, lányok születtek. Mikor pedig Isten angyalai látták, hogy az emberek lányai milyen szépek, feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Az Úristen pedig azt mondta: „Ne maradjon Lelkem ezekben az emberekben örökké, mivel testiek; hanem legyen napjaiknak határa százhúsz esztendő. Óriások voltak ezekben a napokban a földön, s azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz és azok szültek nekik. Ezek lettek az időtlen időkből való óriások, a nevezetes emberek. – Mikor aztán látta az Úristen, hogy az emberek gonoszsága már elszaporodott a földön, s hogy szívében mindenki nap mint nap csupa gonosz gondolatokkal törődik, már bosszantotta Istent, hogy embert teremtett a földre, és igen gondolkodóba esett. Ezért így szólt Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, mindenkit, akit teremtettem, az embertől kezdve egészen a vadállatig, s a csúszómászóktól az égi madarakig, mert igen bosszant már, hogy megalkottam őket.” Noé viszont kegyelmet talált az Úristennél.

Péld 6,20-7,2

Tartsd meg, fiam, atyád rendelkezéseit, és ne vesd el magadtól azt, amire anyád tanított! Kösd őket lelkedre mindenkor, fűzd őket nyakad köré! Hadd járjanak veled jártodban-keltedben, őrködjenek fölötted, mikor alszol, és mikor felébredsz, velük társalogj! Mert a törvény parancsa mécses és vilá­gosság: ez az életre vezető út, intelem és nevelés, hogy megóvjanak a férjes asszonytól, az idegen nő nyelvének rágalmától. Fiam, le ne győzzön téged a szépség vágya, és szemeid csapdájába ne essél: ne hagyd, hogy rabul ejtsen egy asszony kacsintása! Mert a parázna nő ára annyi, mint egy kenyéré, s egy férjes asszony drága leiekre vadász. Rejthet-e az ember tüzet az ölébe, úgy, hogy ruhája meg ne gyúlna? Járhat-e valaki izzó parázson, úgy, hogy talpát meg ne perzselné? — így, aki más asszonyához jár, nem marad büntetlen, sem az, aki ilyen asszonyt érint! Nincs mit csodálkozni azon, ha valakit lopáson érnek, hiszen azért lop, hogy megtöltse éhező páráját: mégis, ha rajtakapják, hétszer annyit fizet, és csak ha mindenét odaadja, akkor szabadulhat. A házasságtörő viszont esztelenségéért a vesztébe rohanó lelkével fizet. Fájdalmas ütleget és megszégyenítést von magára, és gyalázatát semmi sem moshatja már le: mert a férj haragja teljesen féltékeny, és nem ismer szánalmat az ítélkezés napján. Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné az ő gyűlöletét, s nem oszlik az el semmilyen nagy ajándékért. Fiam, tartsd meg szavaimat, s jegyezd meg jól parancsaimat! Fiam, tiszteld az Urat, és erős leszel; rajta kívül senki mástól ne félj!

Nursziai Szent Benedek szentéletű atya

Szent Benedek életéről kevés történeti adatunk maradt. Halála után fél évszázaddal írta meg életét Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusok című művében. Az elbeszélés-sorozatból az egyértelmű, hogy a szent Nursia kisvárosból származott, Rómában tanult, de tanulmányainak befejezése előtt az ottani erkölcstelen élettől megundorodva visszavonult Sublacumba (ma: Subiaco). Itt éveken át remetéskedett, majd tanítványokat gyűjtött egybe kis kolostorokba, szerzetes-remete életmódra. Később - a hagyomány szerint 529-ben - innen is tovább ment, és végleg a Cassinum hegyen (ma: Monte Cassino) telepedett le, és ott alapította tulajdonképpeni monostorát. Ennek a közösségnek írta szabálykönyvét is, a Regulát.
A szentéletű atya 543 tavaszán hat napos magas láz után tanítványaival Keresztelő Szent János oratóriumába vitette magát, ott megáldozott, majd az ég felé kitárva karjait adta vissza lelkét Istennek. A bizánci egyház március 14-én, a latin egyház pedig március 21-én emlékezik a bencés rend alapítójának halálára.