Ter 9,8-17

Így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: „Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madaraktól és háziállatoktól kezdve a föld minden vadjáig: minden veletek maradt állattal, amely csak kijött a bárkából. Szövetséget kötök veletek, hogy többé nem pusztul el minden élőlény vízözönnel a földről, és nem lesz már olyan vízár, amely elpusztítaná az egész földet.” Aztán így szólt az Úristen Noéhoz: „Ez legyen a jele a szövetségnek, amelyet köztem és közöttetek meg a veletek levő élőlények között elevenítek föl örök időkre: Szivárványomat helyezem a felhőbe, és ez lesz a jele a köztem és a föld között létrejött szövetségnek. Amikor majd felhőket hozok a föld fölé, és a felhőben megjelenik szivárványom, megemlékezem szövetségemről, amely fönnáll köztem és köztetek meg az összes élőlény között, amely testben él a földön. S a víz nem válik többé özönvízzé, hogy minden élőlényt elpusztítson. A felhőben lesz szivárványom, s látni fogom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, amelyet veletek és minden olyan élőlénnyel kötöttem, amely testben él a földön.” Aztán így szólt Isten Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam közöttem és minden olyan élőlény között, amely a földön él.”

Péld 12,8-22

A bölcs ajkát dicséri az ember, a nehézkes gondolkodásút viszont kigúnyolják. Jobb az olyan ember, aki szegényesen ellátja magát, mint aki tisztességet szerzett magának, de más kenyerére szorul. Az igaz ember gondját viseli a jószágnak is, az istentelenek szíve viszont könyörtelen. Aki megműveli földjét, jóllakhat majd kenyérrel, akik viszont hiábavalóságok után futnak, azok esztelenek. Aki a borozgatásban találja élvezetét, az saját erődítményein szégyent vall. Az istenteleneknek gonoszak a kívánságaik, az istenfélők gyökerei viszont igen erőseknek bizonyulnak. Ajkainak vétke révén esik csapdába a bűnös, az igaz pedig megmenekül azoktól. Aki egyenesen előre tekint, az irgalomra talál, aki viszont a kapuban pletykál, az lelkeket ront meg. Szája gyümölcséből jóllakik az ember lelke, s kinek-kinek keze munkája szerint fizetnek. A balgák szemében saját útjaik egyeneseknek tűnnek, a bölcsek viszont hallgatnak mások tanácsaira. Az esztelen tüstént kimutatja haragját, a bölcsességben jártas férfi pedig leplezi az őt ért sérelmet. Az igaz csak olyan hírt ad tovább, amely hitelesnek bizonyult, a hamis tanú ellenben hazug csaló. Vannak, akiknek fecsegésük kardként működik, a bölcsek nyelve viszont gyógyulást hoz. Az igaz ajkak tanúságtétele mindig helytálló, a hirtelen tanú viszont hazug nyelvet hoz létre. A gonoszságot koholók szíve fondorlatos, akik pedig békességet akarnak, majd örömre derülnek. Az igaznak nem tetszik semmiféle hazugság, a gonoszok pedig tele vannak bajjal. Utálatos az Úr előtt a hazug ajak, akik viszont hiteles dolgot cselekszenek, elnyerik tetszését.

Nursziai Szent Benedek szentéletű atya

Szent Benedek életéről kevés történeti adatunk maradt. Halála után fél évszázaddal írta meg életét Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusok című művében. Az elbeszélés-sorozatból az egyértelmű, hogy a szent Nursia kisvárosból származott, Rómában tanult, de tanulmányainak befejezése előtt az ottani erkölcstelen élettől megundorodva visszavonult Sublacumba (ma: Subiaco). Itt éveken át remetéskedett, majd tanítványokat gyűjtött egybe kis kolostorokba, szerzetes-remete életmódra. Később - a hagyomány szerint 529-ben - innen is tovább ment, és végleg a Cassinum hegyen (ma: Monte Cassino) telepedett le, és ott alapította tulajdonképpeni monostorát. Ennek a közösségnek írta szabálykönyvét is, a Regulát.
A szentéletű atya 543 tavaszán hat napos magas láz után tanítványaival Keresztelő Szent János oratóriumába vitette magát, ott megáldozott, majd az ég felé kitárva karjait adta vissza lelkét Istennek. A bizánci egyház március 14-én, a latin egyház pedig március 21-én emlékezik a bencés rend alapítójának halálára.