Zsid 4,14-5,6

Testvéreim! Mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. Járuljunk tehát bátor bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk! Minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Képes arra, hogy megértéssel legyen a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, hiszen ő maga is erőtlenséggel teli. Ennek okán nemcsak a népért, hanem önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. Senki sem szerezheti meg önmagának ezt a méltóságot, csak az, akit Isten meghív, mint Áront. Ugyanúgy Krisztus sem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Te a fiam vagy, ma nemzettelek téged. Ahogy másutt is mondja: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint.

Mk 8,34-9,1

Így szólt az Úr: „Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, a lelkének pedig kárát vallja? Mert mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

Szent Nikon vértanú és társai

Szent Nikon Nápolyban született pogány apától és keresztény anyától, s katonaként kitűnt bátorságával. Egy alkalommal közvetlen életveszélyben a keresztények Istenéhez fohászkodott, és így menekült meg. Visszatérve anyjához, megmondta neki, hogy keresztény lesz. Keletre indult, mert ott akart megkeresztelkedni. Kisázsiában Ganosz hegyén keresztelte meg a helybeli püspök és ott is lett szerzetes (Theodosziosz püspök fennhatósága alatt). Három éven belül diakónus, pap és püspök lett, majd a nagy létszámú szerzetesközösség elöljárója. Barbár támadás elől menekülnie kellett egész közösségével együtt. Újra visszatért Itáliába, Nápolyban eltemette az épp akkor elhunyt édesanyját, s végül szerzetestársaival együtt a szicíliai Taorminában telepedett le. Így sem halhatott meg azonban természetes halállal, mert a pogányok bebörtönözték, s válogatott kínzások után társaival együtt kivégezték. Életrajzi részletei elég homályosak, s többnyire inkább csak a muzulmán támadások idejére, a VIII. századra tehetők. Görög forrás vértanúságát 273-re teszi.