Róm 2,14-28

Testvéreim! Amikor a pogányok, akiknek nincs Törvényük, a természet rendje szerint teljesítik a Törvény bizonyos előírásait, akkor ezek, jóllehet nincs Törvényük, önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a Törvény szabta tett be van írva a szívükbe. Erről tanúskodik lelkiismeretük és értelmük, amely hol vádolja, hol felmenti őket azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek rejtett dolgait – evangéliumom szerint – Krisztus Jézus által. Ha pedig te – aki zsidónak nevezed magadat, a Törvényre hagyatkozol, Istennel dicsekszel, ismered akaratát, és meg tudod ítélni, mi a fontos, mert megtanultad a Törvényből – meg vagy győződve arról, hogy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága, az oktalanok nevelője és az éretlenek tanítója vagy, mivel tiéd a Törvényben az ismeret és az igazság teljessége… Ha tehát mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Te, aki hirdeted, hogy ne lopj, mégis lopsz? Te, aki azt mondod, ne törj házasságot, mégis házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, mégis templomrabló vagy? Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, mégis a Törvény megszegésével gyalázod Istent? Bizony miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között, amint meg van írva. A körülmetélkedés hasznos, ha megtartod a Törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a Törvény rendelkezéseit, vajon nem tekinti Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? És aki – noha természet szerint körülmetéletlen – teljesíti a Törvényt, el fog ítélni téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az az igazi zsidó, aki közismerten az, és nem az az igazi körülmetélés, ami a testen látható.

Mt 5,33-41

Így szólt az Úr: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.« Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten trónja, se a földre, mert az lába zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Inkább a beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való. Hallottátok a parancsot: »Szemet szemért, fogat fogért.« Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellen a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! És ha valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj vele kétannyira!”

Szent Teodozia vértanúnő

Teodozia Konstantinápolyban született. Édesanyja sok imádság után kapta meg ajándékul Istentől. Nyolcéves korában szent Anasztázia női kolostorába lépett be. Szülei halála után a rá maradt gazdagságot a szegények segítésére5 a templomok ékesítésére fordította, ő maga szegénységben élt, böjtben és imádságban. Mikor a képromboló Anasztáz pátriárka parancsára a Konstantinápoly kapuja fölötti szentképet a katonák le akarták szedni, Teodozia elhatározta, hogy társnőivel együtt megvédelmezi a szentképet. Feldöntve a katonával együtt a kapuhoz támasztott létrát a katona a földre esett. Buzgóságáért kínok alá vetették és 730-ban a börtönben meghalt.