ApCsel 13,13-24

Azokban a napokban Pál és társai elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába, és leültek. A Törvény és a Próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk: – Testvérek, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok! Pál felállt, kezével intett, és így beszélt: – Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és felemelt karral kivezette őket onnét. Aztán mintegy negyven esztendeig türelemmel viselte őket a pusztában. Miután Kánaán földjén hét népet elpusztított, örökségül adta nekik azoknak a földjét. Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott egészen Sámuel prófétáig. Ekkor királyt kértek maguknak. Isten Sault, Kís fiát, egy Benjámin törzséből való férfit adott nekik negyven esztendőre. Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, aki mellett így tanúskodik: Megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. Az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek ígérete szerint üdvözítőül Jézust. Az ő eljövetele előtt hirdette János Izrael egész népének a bűnbánat keresztségét.

Jn 6,5-14

Abban az időben Jézus fölemelte tekintetét, és látta, hogy nagy sereg ember jön hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, ő maga ugyanis tudta, mit akar tenni. Fülöp így válaszolt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek.” Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két kis hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát, a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és elosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a letelepülteknek, ugyanígy osztottak nekik a halakból is, amennyit csak akartak. Miután jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen el!” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezőktől. Az emberek tehát, látva a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, azt mondták, hogy bizonyára ez az a próféta, aki a világba jön.

Szent Jób

Szüleinek a neve: Záre és Boszora, izraelita származású, aki a legnagyobb próbatételeket végigszenvedve is hűségesnek bizonyult, s mindvégig Istenbe vetette bizalmát. Könyve szerint Arábiában, Husz földjén élt. Könyvének első mondata szerint igaz ember, feddhetetlen, igazságos, istenfélő volt, és került minden rosszat.

„Hét fia és három lánya született, s rengeteg jószága is volt”, amelyeket azonban megpróbáltatásai során elveszített. Ő azonban „mindezek megtörténte után sem vétkezett ajkaival az Úr színe előtt”, hanem feleségének így felelt: „Ha a jót elfogadtuk az Úr kezéből, akkor a rosszat ne fogadjuk el?” Könyvének végén, nagyhéten arról olvashatunk, hogy türelméért Isten bőségesen kárpótolta, sőt a görög Biblia szerint a feltámadás ígéretében is részesült, miután még 170 évet élt békében.