Zsid 1,10-2,3

Te vetettél, Uram, kezdetben alapot a földnek; és kezed alkotása az ég. Ezek elpusztulnak, de te megmaradsz. Ezek mind elavulnak, mint a ruha. Összegöngyölíted őket, mint egy köpenyt, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz maradsz; és esztendeid el nem fogynak. Az angyalok közül kinek mondta valaha is: Ülj a jobbom felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem? Nemde mindannyian szolgáló lelkek ők, akik azok szolgálatára küldettek, akik örökölni fogják az üdvösséget? Még jobban kell tehát figyelnünk a hallottakra, hogy el ne sodródjunk. Ugyanis ha az angyalok által hirdetett ige hatályba lépett, és minden törvényszegés és engedetlenség megkapta jogos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha semmibe veszünk egy ilyen nagy üdvösséget? Ezt először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, megerősítették számunkra.

Mk 2,1-12

Abban az időben Jézus betért Kafarnaumba. Mikor meghallották, hogy a házban van, hirtelen annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el.
Ő pedig hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát,
négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és nyílást készítve engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid megbocsáttattak.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Vajon ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten?” Jézus pedig lelkével rögtön észrevette, hogy így gondolkodnak. Azt kérdezte: „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: »Bűneid megbocsáttattak«, vagy azt mondani: »Kelj föl, fogd az ágyadat és járj«? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az tüstént fölkelt, fogta az ágyát, és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent és mondták: „Ilyet még sohasem láttunk.”

Szent Eudokia vértanúnő

Fönícia libanoni részéből, Héliopoliszból származott. Eredetileg meglehetősen kicsapongó életet élt, majd megtért és a II. század első felében szenvedett vértanúságot. Legendái szerint megtérését egy Germanosz nevű szerzetes akaratlanul idézte elő, amikor a vele (vagyis Eudokiával) szomszédos házban lakó keresztény hívőnél szállt meg, és szokása szerint hangosan olvasta a zsoltárokat és az Utolsó ítéletről szóló evangéliumi részt. Ennek hatására az addig ledér nő megtért, és állítólag női kolostorba ment.