Zsid 9,11-14

Testvéreim! Krisztus mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való, és nem is bakok és borjak vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Mert ha a bakok és a bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis az istentisztelet számára tisztává teszi a testet, akkor Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát ajánlotta föl Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

Mk 10,32b-45

Abban az időben Jézus maga mellé vette tizenkét tanítványát, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”
Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, és megszólították: „Mester, azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő pedig megkérdezte: „Mit akartok, hogy tegyek nektek?” Azok ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk bal oldalodon üljön dicsőségedben!” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok-e rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” Ők így feleltek: „Készek vagyunk.” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon és bal oldalamon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azokat illeti, akiknek készült.” A többi tíz ennek hallatára neheztelni kezdett Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a népek urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak fölöttük, és nagy uraik hatalmaskodnak rajtuk. Közöttetek azonban ne így legyen! Ha valaki körötökben nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki körötökben első akar lenni, az mindenkinek szolgája legyen! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Ankürai Szent Bazil fölszentelt vértanú

Az ankürai (ma: Ankara) egyház papja volt a IV. század közepén. 355-től már különösen is kitűnt az ariánusok elleni buzgóságával. Aztán Julianosz aposztata császársága idején (361-363), azért könyörögve Istenhez, hogy egyetlen keresztény se hagyja el a hitét, a római birodalom utolsó nagy keresztényüldözésének lett az áldozata. Saturninus ankürai helytartó tartóztatta le és a börtönben rendkívül megkínozta. Amikor aztán a császár épp Ankürában járt, a helytartó eléje vezette a letartóztatott presbitert, de ő a császár parancsára sem volt hajlandó hitét megtagadni - sőt kemény szavakkal feddte meg az aposztata Julianoszt hitehagyásáért. A császár parancsára bőréből szíjakat hasítottak, s áttüzesített vasnyársakkal addig szurkálták, amíg bele nem halt a kínzásokba 363. március 22-én.