Zsid 12,28-13,8

Testvéreim! Bennünk, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel. Istenünk ugyanis emésztő tűz. Maradjatok meg a testvéri szeretetben! Ne hanyagoljátok el a vendégszeretetet, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül! Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a meggyötörtekről, mintha titeket gyötörtek volna meg! Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet tiszta! A paráznákra és a házasságtörőkre ugyanis Isten ítélete vár. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, hiszen ő maga mondta: Bizony nem maradok el tőled, és téged el nem hagylak. Ezért bizakodva mondjuk: Az Úr a segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem? Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Jn 11,1-45

Abban az időben volt egy beteg, Lázár, Betániából, Mária és nővére, Márta falujából. Ez a Mária volt az, aki megkente az Urat illatos olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek tehát megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére szolgál, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, azután szólt a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába!” Ezt mondták neki a tanítványok: „Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és újra odamégy?” Jézus így válaszolt: „Nemde tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, aki viszont éjszaka jár, megbotlik, mert nincs vele a világosság.” Ezt mondta, majd így szólt hozzájuk: „Lázár, a barátunk, elaludt, de megyek, hogy fölébresszem őt.” Így szóltak akkor hozzá a tanítványok: „Uram, ha alszik, akkor meg fog gyógyulni.” Jézus azonban ennek haláláról beszélt, ők viszont azt hitték, hogy az álom nyugalmáról beszél. Akkor tehát Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” Tamás, akit Ikernek neveztek, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele!” Amikor tehát Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira, és a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta tehát, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária viszont otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, a bátyám nem halt volna meg. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Ezt mondta neki Jézus: „Fel fog támadni a bátyád.” Márta így felelt neki: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. És mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed-e ezt?” Így felelt neki: „Igen, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.” Miután ezt mondta, elment és odahívta nővérét, Máriát, ezt súgva neki: „A Mester itt van és hív téged.” Ennek hallatára az gyorsan fölkelt, és elment hozzá. Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahova Márta eléje ment. Amikor a házban vele levő és őt vigasztaló zsidók látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, követték őt. Azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Amint tehát Mária odaért, ahol Jézus volt, meglátva őt lábaihoz borult, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a bátyám.” Jézus tehát, amint látta, hogy sír, és a vele jövő zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült, és megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Lám, mennyire szerette őt!” Némelyek viszont közülük így szóltak: „Ő, aki a vaknak megnyitotta a szemét, nem tudta volna-e megtenni, hogy ez ne haljon meg?” Jézus tehát ismét megindultan odament a sírhoz; az pedig egy barlang volt, és kő volt arra téve. Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Ezt mondta neki Márta, az elhunytnak húga: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” Elvették tehát a követ onnan, ahol a halott feküdt. Jézus pedig fölemelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz; de a körülálló nép miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldöttél engem.” Miután ezt mondta, hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” És kijött a halott. Lába és keze vászonkötelékekkel volt összekötözve, és arcát kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldozzátok fel, és hagyjátok elmenni!” A zsidók közül tehát sokan, akik Máriához mentek, és látták, amit Jézus végbevitt, hittek őbenne.

Ifjabb Hilárion szentéletű atya

A trigliai Pelekiti (Vésett) monostor elöljárója volt a VIII. század végén. Aszketikus élete során Isten látnoki és csodatévő erővel áldotta meg. Az ikonrombolás idején, 754 nagycsütörtökén császári hadak támadtak a pelekiti monostorra, s a szerzeteseket részbe lemészárolták, részben elhurcolták. Egyes adatok szerint ekkor halt ő is vértanúhalált az igaz hitért.

Szent István szentéletű atya

A konstantinápolyi Triglia monostor igumenje volt (a IX. század elején). V. Örmény Leo ikonklaszta császár idején szenvedett el különféle kínzásokat, bebörtönzést és száműzetést a szent ikonok tisztelete miatt. Száműzetésében a nélkülözésekbe belehalt.