Zsid 4,14-5,6

Testvéreim! Mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. Járuljunk tehát bátor bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk! Minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Képes arra, hogy megértéssel legyen a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, hiszen ő maga is erőtlenséggel teli. Ennek okán nemcsak a népért, hanem önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. Senki sem szerezheti meg önmagának ezt a méltóságot, csak az, akit Isten meghív, mint Áront. Ugyanúgy Krisztus sem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Te a fiam vagy, ma nemzettelek téged. Ahogy másutt is mondja: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint.

Mk 8,34-9,1

Így szólt az Úr: „Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, a lelkének pedig kárát vallja? Mert mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

Szent Theofilaktosz hitvalló főpap

Nikomédiai metropolita volt (845 körül). Szent Tarasziosz szolgálatában állt, amikor az még csak császári titkár volt. Amikor Tarasziosz konstantinápolyi pátriárka lett, monostort építtetett Hieronban, a Fekete tenger bejárati szorosánál, s ott vette Theofilaktosz és Mihály szerzetesek fogadalmát. Később aztán püspökké szentelte őket, Theofilaktoszt Nikomédiába, Mihályt pedig Szünadeszbe helyezve. Az ikonromboló harc során Theofilaktoszt száműzték (Sztrobiloszba) 815-ben. Életét ott fejezte be az ikonrombolás vége felé (840-ben halt meg). Később Szent Metód vitette vissza holttestét Nikomédiába 845-ben.