Guriász, Számón és Abibosz vtk.
◀︎ 
 november 15. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
1Tessz 3,8b-13

Atyámfiai! Ti állhatatosak vagytok az Úrban. Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a teljes örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt? Éjjel-nappal igen buzgón esedezünk, hogy meglássuk arcotokat és pótoljuk azt, ami fogyatkozás van a hitetekben. A mi Istenünk és Atyánk, s Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok! Titeket pedig gyarapítson és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket, s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus Krisztus eljön minden szentjével. Amen.

Lk 11,34-41

Mondá az Úr: A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét. Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világosság. Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg.” Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült. Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött. Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta? Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.

Szent Guriász, Számón és Abibosz vértanúk

Dioklécián és Makszimián római császár keresztényüldözése idején élt magányosságban, Edessza mellett két ember: Guriász és Számon. Mindketten edesszaiak voltak. Azért vonultak ki a városból, mert a benne levő törvénytelenségeket nem tudták elviselni, azon kívül minden világi gondtól mentesen, Istennek akartak élni. Erre tanították azokat is, akik őket felkeresték. Sok pogányt vezettek el a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére. Ezért elfogták az üldözők és kihallgatások után a börtönbe zárták őket. Végül kardhalált haltak 306-ban.

Ebben az időben élt szintén Edesszában Abib diakónus. Házról-házra járva tanította a pogányokat az igaz hitre, a keresztényeket pedig megerősítette a türelemben és kitartásban. Licinius császár halálra ítélte és tűzben megégették 322-ben.