Guriász, Számón és Abibosz vtk.
◀︎ 
 november 15. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. november 30-december 6.
Ef 2,14-22

Atyámfiai! Ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közbeeső válaszfalat, az ellenségeskedést, lebontotta a saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollevők voltatok, s békét a közellevőknek; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe az Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Lk 8,41-56

Abban az időben odament Jézushoz egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lábához borulva kérte őt, jöjjön a házába, mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklott. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta őt. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Azonnal megállt a vérfolyása. Jézus így szólt: „Ki érintett meg engem?” Amikor pedig mindnyájan tagadták, Péter és akik vele voltak, így szóltak: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös téged, és azt mondod: »Ki érintett meg engem?«” Jézus azonban ezt mondta: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.” Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve előlépett, a lába elé borult, és az egész nép előtt bevallotta, hogy miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg azonnal. Ő erre ezt mondta neki: „Bízzál, leányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével!” Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és ezt mondta neki: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd a Mestert!” Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!” Amikor a házhoz érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak és Jakabnak, meg a lány apjának és anyjának. Mindenki sírt és gyászolta a leányt. Ő pedig ezt mondta: „Ne sírjatok! Nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették őt, mert tudták, hogy meghalt. De ő, miután kiűzött mindenkit, megfogta a kezét, és felkiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülei ámulatba estek. Ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

Szent Guriász, Számón és Abibosz vértanúk

Dioklécián és Makszimián római császár keresztényüldözése idején élt magányosságban, Edessza mellett két ember: Guriász és Számon. Mindketten edesszaiak voltak. Azért vonultak ki a városból, mert a benne levő törvénytelenségeket nem tudták elviselni, azon kívül minden világi gondtól mentesen, Istennek akartak élni. Erre tanították azokat is, akik őket felkeresték. Sok pogányt vezettek el a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére. Ezért elfogták az üldözők és kihallgatások után a börtönbe zárták őket. Végül kardhalált haltak 306-ban.

Ebben az időben élt szintén Edesszában Abib diakónus. Házról-házra járva tanította a pogányokat az igaz hitre, a keresztényeket pedig megerősítette a türelemben és kitartásban. Licinius császár halálra ítélte és tűzben megégették 322-ben.