1Tim 4,4-8.16

Fiam, Timóteus! Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, ugyanis megszentelődik Isten igéje és az imádság által. Ha ezeket tanítod a testvéreknek, Krisztus Jézus jó szolgája leszel, hiszen annak a hitnek és igaz tanításnak az igéivel táplálkozol, amelynek szorgos követője lettél. Utasítsd el az értelmetlen, vénasszonyos históriákat! A vallásos életben gyakorold magad! A testedzésnek kevés a haszna, a vallásos élet viszont mindenhez hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. Ügyelj magadra és a tanításra! Mindebben légy állhatatos! Ha így cselekszel, magadat is, hallgatóidat is megmented.

Lk 16,15-18; 17,1-4

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Ti igaznak nyilvánítjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos. A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erővel törekszik oda. Könnyebben múlik el ég és föld, mint hogy a törvényből egy vessző is elvesszen. Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.” Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy ne forduljanak elő botránkozások. De jaj annak, aki okozza azokat! Jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg őt, és ha megbánja, bocsáss meg neki! Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: »bánom«, bocsáss meg neki!”

Szent Guriász, Számón és Abibosz vértanúk

Dioklécián és Makszimián római császár keresztényüldözése idején élt magányosságban, Edessza mellett két ember: Guriász és Számon. Mindketten edesszaiak voltak. Azért vonultak ki a városból, mert a benne levő törvénytelenségeket nem tudták elviselni, azon kívül minden világi gondtól mentesen, Istennek akartak élni. Erre tanították azokat is, akik őket felkeresték. Sok pogányt vezettek el a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére. Ezért elfogták az üldözők és kihallgatások után a börtönbe zárták őket. Végül kardhalált haltak 306-ban.

Ebben az időben élt szintén Edesszában Abib diakónus. Házról-házra járva tanította a pogányokat az igaz hitre, a keresztényeket pedig megerősítette a türelemben és kitartásban. Licinius császár halálra ítélte és tűzben megégették 322-ben.