Gergely fp.
◀︎ 
 november 17. 
 ▶︎
1Tim 1,18-20; 2,8-15

Fiam Timóteus! Azt a parancsot kötöm a lelkedre, utalva a rád vonatkozó, egykori jövendölésekre, hogy azokban bízva harcold a jó harcot, s tartsd meg a hitet s a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és így hajótörést szenvedtek a hitben. Ezek közé tartozik Himéneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket az imádságra, harag és viszálykodás nélkül. Hasonlóképpen megkívánom, hogy az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmesen s józansággal ékesítsék magukat, nem bodorított hajjal, arannyal, gyönggyel meg drága ruhával, hanem, amint az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetekkel. Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, s a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben. Mert Ádámot alkották először, Évát azután, s Ádámot nem szedték rá, az asszonyt azonban rászedték és engedetlenségbe esett. Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben s a józanságban.

Lk 15,1-10

Abban az időben a vámosok és a bűnösök mind odajöttek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba, és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és ezt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elvesztettem!« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

Csodatevő Szent Gergely főpap

Neocezárea városából származott. Szülei pogányok voltak, akiket korán elveszített. Tanulmányaiban a görög bölcseletet tanulta, amely rávezette az igazi bölcsességre, az igaz Isten ismeretére. Tanítómestere Origenész volt. Tanulmányai befejezése utána elvonult a pusztába, hogy ott a magányban teljesen az imádságnak és a Szentírás tanulmányozásának éljen. Fedim, Amazia püspöke ki akarta hívni innen, hogy pappá szentelje. Gergely méltatlannak tartva magát, elrejtőzött. Mégis megkapta a felszentelést, Neocezárea püspöke lett. A városban csak 17 fő keresztény élt, a többiek pogányok voltak. Gergely nagy buzgósággal fogott hozzá a pogányok megtérítéséhez. Tanító tevékenységét sok csodával kísérte és erősítette meg, ezért a „csodatevő” elnevezést kapta. Decius keresztényüldözése idején elrejtőzött, és ezt tanácsolta félénkebb híveinek is. Az üldözés után visszatért hozzájuk, és megújította az üldözés alatt összeomlott rendet. Késő öregségben halt meg 266-70 körül. Amikor meghalt, a városban csak 17 pogány maradt.