2Tessz 3,6-18

Testvéreim! Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki felelőtlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk kapott. Hiszen magatok is tudjátok, hogyan kell minket követni, mert nem viselkedtünk nálatok felelőtlenül. Nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradozva és robotolva dolgoztunk éjjelnappal, nehogy bárkinek is a terhére legyünk. Nem azért, mintha erre nem lenne jogunk, hanem hogy követendő példaként állítsuk önmagunkat elétek. Mert bizony, amikor nálatok voltunk, ezt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék! Most meg azt halljuk, hogy közöttetek néhányan felelőtlenül élnek: nem dolgoznak, hanem fontoskodnak. Az ilyeneknek megparancsoljuk, és figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok bele abba, hogy jót tesztek!
Ha pedig valaki nem engedelmeskedik e levél által küldött szavunknak, azt jegyezzétek meg magatoknak, és ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön! De ne tekintsétek ellenségnek, hanem mint testvért intsétek!
Maga a béke Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal! A köszöntést én, Pál, a saját kezemmel írom. Ez a jel minden levelemen. Így írok.
Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Lk 13,31-35

Abban az időben Jézushoz járult néhány farizeus, és azt mondta neki: „Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.” Ő ezt mondta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok ma és holnap, és harmadnap befejezem. De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok. Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, hogy nem láttok engem, míg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: »Áldott, aki az Úr nevében jön!«”

Csodatevő Szent Gergely főpap

Neocezárea városából származott. Szülei pogányok voltak, akiket korán elveszített. Tanulmányaiban a görög bölcseletet tanulta, amely rávezette az igazi bölcsességre, az igaz Isten ismeretére. Tanítómestere Origenész volt. Tanulmányai befejezése utána elvonult a pusztába, hogy ott a magányban teljesen az imádságnak és a Szentírás tanulmányozásának éljen. Fedim, Amazia püspöke ki akarta hívni innen, hogy pappá szentelje. Gergely méltatlannak tartva magát, elrejtőzött. Mégis megkapta a felszentelést, Neocezárea püspöke lett. A városban csak 17 fő keresztény élt, a többiek pogányok voltak. Gergely nagy buzgósággal fogott hozzá a pogányok megtérítéséhez. Tanító tevékenységét sok csodával kísérte és erősítette meg, ezért a „csodatevő” elnevezést kapta. Decius keresztényüldözése idején elrejtőzött, és ezt tanácsolta félénkebb híveinek is. Az üldözés után visszatért hozzájuk, és megújította az üldözés alatt összeomlott rendet. Késő öregségben halt meg 266-70 körül. Amikor meghalt, a városban csak 17 pogány maradt.