2Tim 1,1-2.8-18

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Timóteusnak, szeretett fiának: kegyelem, irgalom és béke Istentől, Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Ne szégyelld a mi Urunkról szóló tanúságtételt, se engem, aki miatta vagyok fogoly, hanem osztozz velem az evangéliumért viselt szenvedésben Isten erejében bízva! Ő szabadított meg minket, és ő hívott meg szent hívással, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban nekünk adott, s amely most nyilvánvalóvá lett Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki semmivé tette a halált, és felragyogtatta az életet s a halhatatlanságot az evangélium által. Én ennek a szolgálatára rendeltettem hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért szenvedem ezeket is, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és biztos vagyok abban, hogy neki van hatalma arra, hogy ami rám lett bízva, azt megőrizze arra a napra. Amit tőlem hallottál, tekintsd az egészséges tanítás példájának a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben! Őrizd meg a rád bízott kincset a bennünk lakozó Szentlélek által! Tudod, hogy az Ázsia provinciában lévők mind elfordultak tőlem, köztük Figellosz és Hermogenész is. Legyen az Úr könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. Sőt mihelyt Rómába ért, addig keresett, amíg meg nem talált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalomra találjon Istennél azon a napon. És hogy Efezusban mennyi szolgálatot tett, te tudod a legjobban.

Lk 19,12-28

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi hatalmat szerezzen magának, aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és így szólt hozzájuk: »Kamatoztassátok, amíg vissza nem térek!« Polgártársai gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezekkel a szavakkal: »Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.« Ő azonban, amikor megszerezte a királyi hatalmat és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és így szólt: »Uram, minád még tíz minát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolga! Mivel a kevésben hű voltál, legyen hatalmad tíz város felett!« Jött a második is, és így szólt: »Uram, minád öt minát jövedelmezett.« Ennek is azt mondta: »Te is uralkodj öt város felett!« Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt van a minád, amit eltettem kendőben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy. Fölveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.« Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát oda pénzemet a pénzváltó asztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?« Aztán így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, akinek tíz minája van!« Azok így szóltak: »Uram, annak már tíz minája van.« »Mondom nektek, hogy mindannak, akinek van, még adatik, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjak felettük, vezessétek ide, és kaszaboljátok le előttem!«” Miután ezeket mondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.

Szent Filemon és apostoltársai

Szent Filemon gazdag és nem polgár volt Kolosszéban. Szent Pál térítette a keresztény hitre. Kolosszéban az ő házában gyűltek össze a keresztények istentiszteletre. (Kol. 4,17.) Szent Pál külön levelet is írt hozzá. Később Gáza püspöke lett. Apfia felesége és a szent életben társa volt Filemonnak. Hitük miatt Néró császár üldözése alatt vértanúsággal fejezték be életüket. Mindkettőjüket Kolosszéban agyonkövezték. Szent Arkipp apostolt először kegyetlenül verték, majd az emberek, főleg a gyermekek késekkel szurkálták testét.

Szent Cecilia vértanúnő és társai

Cecilia vértanúnő ősi római családból származott. Hallván Jézus tanításáról, őmaga is keresztény lett és szüzességet fogadott. Szülei akarata ellenére eljegyezték őt a pogány Valeriussal. Cecilia vőlegényét, sőt annak testvérét Tibort is a keresztény hitre térítette. A szent házaspár további szüzességben élte életét. Sokat segítettek a szegényeken és a börtönben szenvedő keresztényeken. Almachius városparancsnok keresztény hitük miatt Ceciliát saját házában foglyul ejtette, és túlfűtött fürdőben, forró gőzben akarta megfullasztani. Mivel harmadnapra is élve találta, lefejeztette. A hóhér 3 csapással sem tudta le vágni fejét. Cecilia még több napig szenvedett és úgy halt meg. Tibor is kard által fejezte be életét. Maxim hóhér, akinek le kellett őket fejezni, hitt Krisztusban és ő is vértanúi halállal halt meg.