Gal 3,23-4,5

Testvéreim! Mielőtt eljött a hit, a Törvény őrzött minket bezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a Törvény nevelőnk volt, hogy Krisztushoz vezessen azért, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk alávetve a nevelőnek. Ugyanis mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba vetett hit által, mivel mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó és görög, nincs szolga és szabad, nincs férfi és nő, mert ti mindannyian egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám leszármazottai vagytok: örökösök az ígéret szerint. Azt mondom tehát, ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik egy rabszolgától, jóllehet minden az övé. Nevelők és sáfárok fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk; de amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a Törvénynek alávetve, hogy a Törvény alatt levőket megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Mk 5,24-34

Abban az időben Jézust nagy sokaság követte, és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”

Szent Katalin vértanúnő

Alexandriában született fejedelmi családból. Életét sok színes elbeszélés veszi körül. Rendkívüli szépségű és műveltségű leány volt. A keresztény hitet egy remetétől ismerte meg. Maximián császár üldözése alatt bátran megvallotta keresztény hitét, megjelent a császár előtt, leleplezte a pogányság értelmetlenségét és hirdette Krisztust. A császár, Katalin szépségétől elámulva, próbálta őt a bálványokhoz téríteni. Mivel nem ért el sikert, megparancsolta 50 pogány bölcsnek, hogy álljanak ki Katalinnal vitatkozni. A vitatkozásból Katalin került ki győztesen. A király felajánlotta Katalinnak a királynői méltóságot, ha visszatér pogánynak. Katalin erre nem vállalkozott. A dühös császár két órán keresztül verette, majd börtönbe záratta. Két nap után újra maga elé vezettette, és látta, hogy sebei begyógyultak, és egészséges. Mivel kitartott keresztény hitében a császár megparancsolta, hogy törjék kerékbe. Végül lefejeztette a sokat szenvedett vértanúnőt. Katalin kínjai között Krisztushoz fordította a császár feleségét, Augusztát, Porfir hadvezért és 200 katonát. Mindnyájukat lefejezték. Katalin testét angyalok vitték a Sinai hegyre. Most is ott van, a róla elnevezett kolostorban.

Szent Merkuriosz vértanú

Décius és Valeriánus császárok alatt szenvedett vértanúságot a kappadókiai Cezareában. A római birodalomra rátörtek a barbárok. A császárok Rómába gyűjtötték az egész hadsereget. A hadseregben volt Merkur katona is, aki titokban keresztény volt. Az ütközet előtt angyal jelent meg neki, bátorította és egy kardot adott neki a győzelemre. A barbárok legyőzése után Merkur nem akart részt venni a pogány hálaadó áldozaton. A császár előtt kereszténynek vallotta magát. A császár megverette, tüzes parázsra fektette, a tűz kialudt a vértanú vérétől. A császár nem akarta, hogy gyorsan meghaljon, azért börtönbe záratta, és újabb kínzások után lefejeztette. Testéből jó illat, illatos myro áradt és sok csoda történt. Ezért sokan hittek Krisztusban. Testét tisztelettel eltemették illő helyen, ahol sok csodás gyógyulás történt.