Tit 1,5b-14

Fiam, Titusz! Ahogy meghagytam neked, minden városban presbitereket állíts szolgálatba. Mindegyikük legyen feddhetetlen, feleségéhez hűséges; olyan, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. Az elöljárónak ugyanis mint Isten sáfárának feddhetetlennek kell lennie. Ne legyen önkényeskedő, sem indulatos, sem részeges, sem kötekedő, sem haszonleső, hanem vendégszerető, minden jóra kész, józan, igazságos, istenfélő és fegyelmezett, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy tudjon buzdítani az egészséges tanítással, és felül tudja bírálni az ellenszegülőket. Mert bizony van sok engedetlen, fecsegő és ámító, kiváltképp a körülmetéltek közül. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért olyasmit tanítanak, amit nem szabad. Valaki közülük, mi több, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak mindig hazugok, gonosz fenevadak, dologtalan bendők.” És ez a vélemény igaz. Éppen ezért szigorúan fedd meg őket, hogy egészséges legyen a hitük, és ne hallgassanak zsidó mendemondákra és az igazságtól elfordult emberek előírásaira!

Lk 20,9-18

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe szőlőműveseknek, és elutazott hosszabb időre. Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adjanak neki. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. Erre egy harmadikat is küldött, de azok ezt is megsebesítették és kidobták. Akkor a szőlő ura így szólt: »Mit tegyek? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán ha őt látják, megbecsülik.« Amikor azonban a szőlőművesek meglátták őt, így tanakodtak egymás közt: »Ez az örökös. Jertek, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!« Aztán kidobták őt a szőlőből, és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor meghallották ezt, így szóltak: „Semmiképpen sem!” Ő azonban végignézett rajtuk, és ezt mondta: „Akkor mit jelent az, ami írva van: »A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?« Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”

Új Szent István vértanú és társai

715-ben Konstantinápolyban született. 16 éves korában lett szerzetes a tiszteletreméltó János irányítása alatt. Keményen szembeszegült az ikonromboló Konstantin Kopronümosz császárral, aki megpróbálta őt a maga oldalára állítani. Mivel a császár képét nem tisztelte, ezért a pretoriumba záratták, ahol már több mint 300 szerzetes hitvalló volt együtt. Ebben a környezetben ő változtatta a börtönt monostorrá. Végül 764 (vagy esetleg 767) novemberében egyes tisztviselők úgy akartak a császár kedvében járni, hogy megkövezték a szentéletű hitvallót, akinek a fejét az egyik kő teljesen össze is zúzta.

Szent Irénarkosz vértanú

Az örményországi Szevaszte városában szenvedett vértanúságot hét vértanúnővel együtt Diocletianus császár keresztényüldözése idején 303-ban.