2Tessz 1,1-10

Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak gyülekezetének, amely Istenben, Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él: kegyelem néktek és béke Istentől, az Atyától és az Úr Jézus Krisztustól! Mindenkor méltán tartozunk hálával Istennek értetek, testvérek, ugyanis hitetek nőttön-nő, és valamennyiőtökben gyarapszik az egymás iránti szeretet, úgyhogy mi magunk dicsekszünk Isten gyülekezeteiben veletek, béketűrésetekkel és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és zaklatást elviseltek. Ez bizonyság arra, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor méltónak nyilvánít titeket országára, amelyért szenvedtek is. Mert igazságos dolog Isten részéről, hogy azoknak, akik titeket zaklatnak, gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörnek, enyhülést adjon velünk együtt, amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmas angyalaival lángoló tűzben, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk, Jézus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek távol az Úrtól és hatalmas dicsőségétől, amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjei körében, és csodálják mindazok, akik benne hittek. Ti is, akik hittel fogadtátok tanúságtételünket, ezek közé tartoztok.

Lk 12,13-15.22b-31

Abban az időben, miközben Jézus tanított, ezt mondta neki valaki a tömegből: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő azonban ezt mondta neki: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?” Aztán így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete! Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözködjetek! Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál. Figyeljétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, sem magtáruk, és az Isten táplálja őket! Mennyivel többet értek ti a madaraknál! Ugyan melyikőtök toldhatja meg aggodalmaskodásával az életét akár egy könyöknyivel is? Ha tehát a legkisebb dologra sem vagytok képesek, a többi miatt miért aggódtok? Figyeljétek meg a liliomokat, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ne keressétek tehát, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok, mert mindezeket a világ pogányai keresik! Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá!”

Nagy Szent Joannikiosz atya

Joannik a bithiniai Marikatik nevű faluból származott. Amikor felnövekedett, szülei rábízták, hogy őrizze a nyájat. Bár keveset értett a tudományból, mégis felülmúlt értelmében sok tanult embert. Szeretett imádkozni. Olykor egész napra elhagyta nyáját, keresztet vetve rá, hogy magányosan imádkozzék. Isten épségben őrizte meg a nyájat. Így érte el az ifjúkort. Abban az időben a gonosz Leó császár uralkodott. Egész birodalmából fiatal férfiakat keresett és gyűjtött hadseregébe. Követei rátaláltak Joannikra, és éveken keresztül a hadsereg bátor és erős katonája lett. Egy darabig a szentképek elleni mozgalomnak is tagja lett, de Isten kivezette belőle. A harcok befejeztével elhagyta a világ hiuságát ‚ eltávozott az Olimposz hegyére, és sok éven át a vad és puszta helyeken vezeklő életet élt. Állandó testi fáradsággal harcolt szenvedélyei ellen, és nagy tökéletességre tett szert. Isten megajándékozta őt nagy bölcsességgel, csodatevő erővel és a jövőbe látás képességével. Sokan keresték fel őt, hogy imádságait kérjék, lelki tanácsokat kapjanak, és közbenjárónak kérjék fel Isten előtt. Sok lelki segítséget és oltalmat nyertek szent imáiból. Életét 846-ban fejezte be november 4-én, 94 éves korában. Halála napján az Olimposzt lakó szerzetesek tüzes oszlopot láttak a földről az égbe szállani, amelynek angyalok nyitották meg a mennyek ajtaját. Ebből tudták meg az atya halálát.

Szent Nikander és Hermeász felszentelt vértanú

Mindketten Titusz apostoltól hallották a keresztény tanítást, és tőle kapták felszentelésüket is. Nikander Myra püspöke volt, Hermeász pedig áldozópap. Sok pogány hellént térítettek a keresztény hitre.

Ezért megkötözték őket, és Libanius városparancsnok elé vitték. Büntetésül szilaj lovakhoz kötözték őket, és futniuk kellett utánuk. Vérük pirosra festette az utat. Börtönbe kerültek, éhséggel és szomjúsággal kínozták, de az Úr mennyei étellel táplálta őket, és meggyógyította sebeiket. Újabb kínzások után elevenen eltemették őket.