Kol 4,2-9

Testvéreim! Maradjatok állhatatosak az imádságban! Általa lesztek kitartóak a hálaadásban. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyisson ajtót igehirdetésünk előtt, hogy ismertté tehessük Krisztus titkát – ami miatt most fogoly is vagyok –, hogy azt úgy hirdethessem, ahogy kell! Bölcsen viselkedjetek a kívülállókkal, és a kedvező alkalmakat használjátok ki! Beszédetek legyen mindig kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyénvaló választ tudjatok adni! Ami engem illet, arról beszámol majd nektek Tihikosz, a szeretett testvér, a hűséges szolga és szolgatársam az Úrban. Őt éppen azért küldöm hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket. Vele megy hűséges és szeretett testvérünk, Onézimosz is, aki közületek való. Ők mindent tudatnak veletek, ami itt történik.

Lk 9,49-56

Abban az időben odament Jézushoz egy a tanítványai közül, és mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt neki: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, veletek van.” Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, arcát megkeményítve úgy határozott, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, és eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy ‒ amint Illés is tette ‒ kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba.

Szent Pál konstantinápolyi érsek

Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.