2Tessz 2,1-12

Testvéreim! Ami Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és a mi hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvérek, hogy ne hagyjátok könnyen megrendülni lelki nyugalmatokat, és ne rémüldözzetek akár nekünk tulajdonított jövendölés, akár szóbeli megnyilatkozás vagy levél okán, mintha az Úr napja már itt volna. Senki semmiféle módon félre ne vezessen titeket! Mert az Úr napját megelőzi a Nagy Elpártolás, amikor megjelenik a Törvény ellensége, a kárhozat fia. Ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül Isten szentélyébe is, és azt hirdeti magáról, hogy ő isten. Vajon nem emlékeztek rá, hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? Most azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. Titokban már zajlik a törvénytelenség, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból, és akkor majd megjelenik a Törvénytipró, akit az Úr [Jézus] meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetele megnyilvánulásával. Mert a Törvénytipró eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével, csodájával, és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy általa üdvözüljenek. Azért küldi rájuk Isten a tévelygés hatalmát, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy mindazok megkapják ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a gonoszságban gyönyörködtek.

Lk 12,48b-59

Így szólt az Úr: „Attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni. Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mi mást akarnék, mint hogy már lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, amíg be nem teljesedik. Talán azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa fiával és a fiú az apjával, az anya lányával és a lány az anyjával, az anyós menyével és a meny az anyósával.” Aztán a tömeghez is szólt: „Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: »esni fog«, és úgy is lesz. Amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: »hőség lesz«, és úgy is lesz. Képmutatók! Az ég és a föld jeleit fel tudjátok ismerni. Hát ezt az időt miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazságos? Amikor ellenfeleddel feljebbvalóhoz mész, útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíróhoz hurcoljon, és a bíró átadjon a foglárnak, a foglár pedig tömlöcbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan addig, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.”

Szent Pál konstantinápolyi érsek

Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.