1Tessz 2,20-3,8

Testvéreim! Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
Ezért amikor már nem bírtuk tovább, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban, és elküldtük Timóteust, testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, hogy senki meg ne tántorodjék ezekben a megpróbáltatásokban, hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy megpróbáltatás vár ránk, és amint tapasztaltátok, így is történt. Ezért, mivel már nem bírtam tovább, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, vajon nem kísértett-e meg titeket a Kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.
Most azonban visszaérkezett tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; illetve arról, hogy mindig szívesen emlékeztek ránk, és hogy látni szeretnétek minket, ahogy mi is benneteket. Így tehát nektek köszönhetően, testvérek, minden aggodalom és viszontagság között megvigasztalódtunk a ti hitetek által. Mert valósággal föléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.

Lk 11,29-33

Abban az időben, amikor a nép Jézus köré sereglett, így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert ahogy Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli őket. Mert eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, és íme, nagyobb van itt Jónásnál. Senki sem gyújt lámpást azért, hogy elrejtse vagy a véka alá tegye, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.”

Szent Pál konstantinápolyi érsek

Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.