Pál hv. fp.
◀︎ 
 november 6. 
 ▶︎
2Kor 11,1-6

Atyámfiai! Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el engem is! Mert Isten féltékenységével féltékenykedem rátok. Ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szűzet vezesselek Krisztushoz. De félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól. Mert ha valaki jön, és más Krisztust prédikál, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, igen jól elviselitek. Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál; mert ha járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben, hiszen azt minden tekintetben mindenki előtt megmutattam nektek.

Lk 9,1-6

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Szent Pál konstantinápolyi érsek

Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.