1Tessz 1,6-10

Testvéreim! Ti követőinkké és az Úr követőivé lettetek, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét, úgyhogy példává is váltatok minden hívő számára Makedóniában és Akhájában. Tőletek terjedt tovább az Úr szava, és nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott Istenbe vetett hitetek híre, úgyhogy szükségtelen is erről bármit mondanunk, ugyanis ők maguk hirdetik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit feltámasztott a halottak közül, s aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

Lk 11,1-10

Abban az időben történt, hogy Jézus valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait!” Így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valamelyikőtöknek van egy barátja, az odamegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: »Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzám, és nincs mit adnom neki.« De az belülről ezt válaszolja: »Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is és a gyermekeim is ágyban vannak velem együtt. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked.« Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek! Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”

Averkiosz hieropoliszi püspök és apostoltárs

Marcus Aurelius császár uralkodása alatt a főként pogányok által lakott frígiai Hieropoliszban Averkiosz volt a püspök. Egy napon a pogányokért imádkozott, mikor látomása támadt; egy ifjú vesszőt adott a kezébe, hogy azzal rombolja szét a bálványokat. Másnap Averkiosz így is cselekedett. A pogányok ezért halálát kívánták. Az összegyűlt tömeghez kiment a szent főpap és két ifjúból ördögöt űzött ki. Ezután az egész város kérte a püspököt, hogy oktassa őket és keresztelje meg. Averkiosz ezt meg is tette. Később Szíriában, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában hirdette az Evangéliumot, gyógyította a betegeket és sok csodát tett. Végül ismét Hieropoliszba tért vissza. Még életében bevésette sírfeliratát, ami gazdag az első századi keresztény szimbólumrendszer használatában. Életének 73. évében, 167 körül békében hunyt el hívei között. Sírkövét a római Lateráni Múzeum kőtárában őrzik.

A hét efezusi ifjú

A Decius által indított keresztényüldözés idején, 250 körül, Efezus közelében az Oklon hegy egyik barlangjában rejtőzködött el hét keresztény ifjú. Az üldözőik rájuk találtak, amikor aludtak, és befalazták őket a barlangba, hogy éhen haljanak. Két császári szolga, akik titokban szintén keresztények voltak az ifjak történetét elrejtették a falba. Több mint kétszáz év múlva a barlang száját kibontották, mert a köveket egyébre akarták használni. Ekkor az ifjak felébredtek, és azt hitték, hogy csak egy éjszakát aludtak át. Isten e csodát a feltámadást tagadó eretnekség megtörésére eszközölte. Miután ez megtörtént az ifjak imádság közben csendesen elhunytak.