Ef 6,18-24

Testvéreim! Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által! Legyetek éberek teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért és értem is, hogy megadassék nekem az ige, ha szóra nyitom ajkamat, hogy bátran feltárhassam az evangélium titkát, amelynek megbilincselt követe vagyok, hogy legyen bátorságom azt úgy hirdetni, ahogy kell! Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tihikosz, az Úrban szeretett testvér és hűséges szolga, akit éppen azért küldök hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. Béke és szeretet a testvéreknek hittel együtt az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól! Kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Amen.

Lk 4,22-30

Abban az időben a tömeg csodálkozott a kegyelem igéin, amelyek Jézus ajkáról fakadtak. Ezt mondogatták: „Nemde József fia ő?” Akkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, vidd végbe itt, a hazádban is!” Aztán ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában. Bizony, mondom nektek, sok özvegy volt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Námán.” Ezeket hallva mindnyájukat harag töltötte el a zsinagógában. Felugrottak, kihurcolták őt a városon kívülre, és felvitték annak a hegynek az ormára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és eltávozott.

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.