2Kor 9,6-11

Testvéreim! Azt mondom, aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert „Isten a jókedvű adakozót szereti”. És Istennek van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindig minden tekintetben meglegyen mindenetek, amire szükségetek van, azért, hogy jó tettekben bővelkedjetek, amint meg van írva: bőkezűen adott a szegényeknek, igazsága örökre megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és táplálékul kenyeret, megadja és megsokasítja majd vetőmagotokat, és megsokszorozza igaz voltotok gyümölcsét. Így minden tekintetben meggazdagodtok, hogy mindenben nagylelkűek legyetek. Ez pedig Isten iránti hálaadássá lesz általunk.

Tit 3,8-15

Fiam, Titusz! Igaz beszéd ez. Azt akarom, hogy e dolgokat illetően szilárdan kiállj, hogy az Istenben hívőknek gondjuk legyen arra, hogy a jó tettekben jeleskedjenek! Ezek a dolgok jók és hasznosak az emberek számára. De kerüld az ostoba vitákat, a nemzetségtáblákkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodást és a Törvény körüli csatározást, mert ezek haszontalanok és hiábavalók! A széthúzást gerjesztő embert kétszeri figyelmeztetés után utasítsd el! Tudod, hogy az ilyen ember elvetemült, bűnben él, és kimondta magára az ítéletet. Amikor elküldöm hozzád Artemászt vagy Tihikoszt, siess hozzám Nikopoliszba! Elhatároztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet. Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan indítsd útnak, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt! De tanulják meg a mieink is, hogy jó tettekkel jeleskedjenek ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy terméketlenek maradjanak! Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben! A kegyelem legyen mindnyájatokkal!

Lk 5,1-11

Abban az időben, amikor Jézus egyszer a Genezáret tava mellett állt, látott a tónál két bárkát állni. A halászok kiszálltak, és mosták a hálókat. Beszállt hát az egyik bárkába, amely Simoné volt, és megkérte, hogy vigye egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a tömeget. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat halfogásra!” Simon ezt felelte neki: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Miután így tett, oly sok halat fogtak, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni nekik. Oda is mentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok majdnem elsüllyedtek. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és így szólt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a bőséges halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus azonban így szólt Simonhoz: „Ne félj! Mostantól emberhalász leszel.” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

Mt 5,14-19

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Próbosz, Tarakhosz és Andronikosz vértanú

Diocletianus és Maximianus császárok uralkodása alatt elfogtak, és Tarszoszba a prokonzulhoz vittek három keresztényt. Próbosz thrákiai származású volt, a pamfiliai Pergéből. Tarakhosz római polgár volt és katona, a szíriai Klaudiopoliszból származott. Andronikosz egy nemes efezusi polgárnak volt a fia. A kihallgatás során kereszténynek vallották magukat, és nem akarták hitüket megtagadni. A prokonzul ezért mindnyájukat megkínoztatta, és börtönbe vettette. Később különféle kínzások után karddal részekre vagdalták őket és így lettek vértanúk 304-ben. Holttestüket gonosztevők maradványaihoz dobták, és katonákkal őriztették. Éjszaka földrengés, villámlás és mennydörgés támadt nagy esővel. A katonák elfutottak, a keresztények pedig mennyei fény útmutatása alapján találták meg a testeiket. Elvitték és tisztességesen eltemették őket.