Fil 1,12-20a

Testvéreim! Akarom, hogy tudjátok: mindaz, ami velem történt, inkább az evangélium terjedését szolgálja. Ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, és a testvérek többségének bizalma az Úrban bilincseim által megerősödött, és félelem nélkül hirdetik az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére vagyok itt, azok pedig versengésből, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt gondolják, hogy még gyötrelmesebbé teszik bilincseimet. De mit számít?! Mindenképpen – akár hátsó szándékkal, akár őszintén – Krisztust hirdetik, és én örülök ennek. Sőt a jövőben is örülni fogok, mert tudom, hogy mindez üdvösségemre válik könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által várakozásom és reményem szerint.

Lk 5,33b-39

Abban az időben farizeusok mentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Miért böjtölnek és imádkoznak gyakran János tanítványai, és ugyanígy a farizeusokéi? A tieid ellenben esznek és isznak!” Ő pedig ezt mondta nekik: „Talán képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy azt régi ruhára varrja. Vagy ha mégis, akkor az újat is elszakítja, és a régire se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor megrepeszti a tömlőket és kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bort új tömlőbe kell tölteni, és akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kíván rögtön újat inni, mert azt mondja: »Jobb az ó!«”

Szent Lukianosz

Antiochia egyházának papjaként az ottani katekéta-iskola alapítója, komoly exegetikai munkálatokkal. Szamoszatai Pál püspökkel sokáig jó kapcsolata volt, de az eretnekségben nem követte. Mégis sokat kellett védekeznie püspöktársaival szemben emiatt. Nikomédiában Maximinus császár előtt megvédte a keresztény tanítást, ezután börtönbe került, s ott halálra éheztették, 312-ben. Holttestét Nikomédiából Helenopoliszba vitték, s Nagy Konstantin császár halála közeledtét érezve, Szt. Lukianosz sírja közelében vette fel a keresztséget 337-ben. Sírját eleinte inkább az ariánusok, majd a IV. század végétől az igazhitűek is tisztelték, Aranyszájú Szent János dicsőítő beszédet írt róla.