Kol 1,24-2,1a

Testvéreim! Most örülök értetek elviselt szenvedéseimnek, és Krisztusnak a testemben megnyilvánuló gyötrelmeit bevégzem az ő testéért, az Egyházért, amelynek szolgája lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen föltárjam Isten igéjét, azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most megnyilvánult az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtukra akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok pedig az, hogy Krisztus közöttetek van, és ez az eljövendő dicsőség reménye. Mi őt hirdetjük, és minden embert nagy bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. Ezért fáradok és küzdök az ő ereje által, amely hatékonyan működik bennem. Akarom, hogy tudjátok, mennyit küzdök értetek és a laodikeiaiakért.

Lk 9,7-11

Abban az időben Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt Jézus által, és zavarban volt. Egyesek ugyanis azt mondták: „János támadt fel a halálból”, némelyek azt, hogy „Illés jelent meg”, mások pedig, hogy „A régi próféták közül támadt fel valamelyik.” Heródes ekkor azt mondta: „Jánost én fejeztettem le. Ki tehát ez, akiről én ilyeneket hallok?” És kereste a módját, hogy lássa őt. Az apostolok visszatértek, és elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Azután velük együtt elvonult külön egy puszta helyre, a Betszaida nevű városnál. Amikor a tömeg megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

Szent Lukianosz

Antiochia egyházának papjaként az ottani katekéta-iskola alapítója, komoly exegetikai munkálatokkal. Szamoszatai Pál püspökkel sokáig jó kapcsolata volt, de az eretnekségben nem követte. Mégis sokat kellett védekeznie püspöktársaival szemben emiatt. Nikomédiában Maximinus császár előtt megvédte a keresztény tanítást, ezután börtönbe került, s ott halálra éheztették, 312-ben. Holttestét Nikomédiából Helenopoliszba vitték, s Nagy Konstantin császár halála közeledtét érezve, Szt. Lukianosz sírja közelében vette fel a keresztséget 337-ben. Sírját eleinte inkább az ariánusok, majd a IV. század végétől az igazhitűek is tisztelték, Aranyszájú Szent János dicsőítő beszédet írt róla.