Fil 3,1-8

Testvéreim! Örüljetek az Úrban! Nem habozok, hogy magamat ismételjem, mert ez titeket megerősít. Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a „megmetéltektől”! Mi vagyunk ugyanis az igazán körülmetéltek, akik Isten Lelke által végezzük istentiszteletünket, büszkeségünk Krisztus Jézus, és Istenbe vetett bizalmunk alapja nem a testünk. Pedig én joggal bizakodhatnék a testben is. Ha valaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, mennyivel inkább tehetném én. A nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül. Ami a Törvényt illeti, farizeus; ami a vallásos buzgóságot, az Egyház üldözője, ami a Törvény szerinti igaz voltot, feddhetetlen. De arra jutottam, hogy ami számomra nyereség volt, azt Krisztus miatt veszteségnek tekintsem. Sőt mindent veszteségnek tartok Uram, Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretéhez képest. Miatta minden értékét veszítette a szememben, és mindent szemétnek tartok, csak hogy Krisztust elnyerjem.

Gal 1,11-19

Testvéreim! Emlékeztetlek benneteket, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által. Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Mt 13,54-58

Abban az időben Jézus hazájába ment, és az ottaniakat tanította zsinagógájukban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ácsnak a fia? Vajon nem Máriának hívják az anyját, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? És nővérei nem mind itt élnek-e közöttünk? Honnét vette hát mindezeket?” És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is művelt ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Lk 7,17-30

Abban az időben Jézus híre elterjedt egész Júdeában és mindenütt a környéken. Hírül vitték ezt Jánosnak az ő tanítványai. János ekkor magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor a férfiak odaértek hozzá, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzük meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«” Épp abban az órában sokakat gyógyított meg betegségeiktől, bajaiktól, és szabadított meg gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta látását. Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, és vigyétek hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdettetik az evangélium. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!” Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett Jánosról a népnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől lengetett nádat-e? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhákba öltözött embert-e? Íme, akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igen, mondom nektek, prófétánál is sokkal többet. Ő az, akiről írva van: »Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.« Mert mondom nektek, az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, az is nagyobb nála.” Az egész nép, amely hallgatta, sőt még a vámosok is, igaznak vallották az Istent, és megkeresztelkedtek János keresztségével. A farizeusok és a törvénytudók ellenben elutasították az Isten szándékát, és nem keresztelkedtek meg nála.

Szent Jakab fölszentelt apostol és vértanú

A Szentírás szerint Kleofás és Mária fia. Egyike volt a Jézus által kiválasztott 70 apostolnak. Egy Keleten keletkezett hagyomány szerint Szent József első házasságából származott. Más vélekedés szerint Szent József testvérének volt az unokája, anyja pedig Szent Anna második Mária nevű leánya, Eszerint az Úr unokatestvére volt, csak a keleties szóhasználat nevezi az Úr testvérének. Jézus mennybemenetele után Jeruzsálemben maradt, és 33-ban ő lett a szent város első püspöke. A Jeruzsálembe összeült apostoli zsinaton vezető szerepet töltött be, igazságszeretete miatt az „igaz” jelzővel illették. A zsidó főpap felbujtására a templom ormáról a mélységbe taszították; mivel még akkor is ellenségeiért imádkozott, egy közülük szétzúzta fejét. Így lett vértanú 62-ben. Nevéhez fűződik a legrégebbi liturgiák egyike, az ún. „Jakab liturgia”, mely nagyon ősi imádságokat is tartalmaz.