2Kor 1,8-11

Testvéreim! Nem akarjuk, hogy ne tudjatok arról a megpróbáltatásról, amelyen Ázsia tartományban keresztülmentünk. Elképesztő, erőnkön felüli teher nehezedett ránk, annyira, hogy minden reményt feladtunk a túlélést illetően. Sőt már készen álltunk a halálra, hogy ne önmagunkban legyen bizodalmunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. Ő mentett meg minket ebből a halálos veszedelemből, és a jövőben is meg fog menteni. Benne van reményünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a nekünk adott kegyelem miatt sokan sokféleképpen adjanak hálát értünk.

Lk 5,27-32

Abban az időben Jézus kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Ezt mondta neki: „Kövess engem!” Erre ő otthagyott mindent, fölkelt, és követte őt. Lévi aztán nagy lakomát rendezett neki a házában. Nagyon sok vámos és más ember telepedett le velük az asztalhoz. Az írástudók és a farizeusok emiatt zúgolódtak, és megkérdezték tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és a bűnösökkel együtt?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Szent Markiánosz és Mártíriosz vértanúk és jegyzők

Amikor Árius tévtanítása egyre jobban terjedt, nagy szakadást idézett elő az Egyházban. Az igazhitűek ellen üldözést kezdtek az ariánusok. Támadásaik attól az időtől erősödtek meg, amikor Nagy Konstantin fia: Konstancius is ebbe a tévtanításba esett. Elüldözték Hitvalló Szent Pál pátriárkát, és örmény földre száműzték. Vele együtt szenvedett másik két hitvalló: Markiánosz, aki felolvasó volt és Mártíriosz, aki alszerpap volt a pátriárka mellett. Ők írták le a pátriárka leveleit, amit a népnek küldött, hogy megerősítse őket az igaz tanításban. Közben maguk is buzgón tanították az embereket. Az ariánusok gazdagságot, főpapi állást és császári kegyet ajánlottak fel nekik, de egyikkel sem törődtek. Végül mindkettőjüket kardhalálra ítélték 358-ban.