Kol 1,1-3a.6b-11

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér, a Kolosszéban élő szenteknek és Krisztusban hűséges testvéreknek: kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól. Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok és megismertétek Isten kegyelmének igazságát, amint ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól tanultátok, aki Krisztus hű szolgája nevünkben, és aki hírül hozta, hogy a Lélekben milyen szeretet él közöttetek. Ezért mi is attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek akaratát nagy bölcsességgel és lelki megértéssel, hogy az Úrhoz méltóan, mindenben a tetszése szerint éljetek, mindenfajta jó tett által gyümölcsöt teremjetek, és Isten ismeretében növekedjetek, dicsőségének nagysága szerint egészen megerősödjetek a teljes állhatatosságra és türelemre.

Lk 8,1-3

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a betegségekből meggyógyított: a magdalainak hívott Mária, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, valamint Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róluk.

Szent Terentiosz, Neonilla és gyermekeik

Szent Terentiosz és Neonilla istenfélő keresztény házaspár volt. Házasságukból hét gyermek született, akiket istenfélően neveltek. Keresztény hitük miatt mindnyájukat elfogták és az ítélőszék elé állították. Mivel bátran megvallották hitüket és Jézust, sokféle kínzást szenvedtek. A kínzások között egymást bátorították. Isten angyala meggyógyította őket sebeikből. Utána állatok elé vetették őket, majd forró olajba dobták, de mindkettőnél sértetlenek maradtak. Végül lefejezés által adták oda életüket Istennek. Decius császár alatt (249-51) szenvedtek.

Szavvaita István szentéletű atya

István atya Damaszkuszi Szent János unokatestvére volt. A VIII. században élt Palesztinában a Szent Száva kolostorban. Életét erényekkel ékesítette, harcolt szenvedélyei ellen. Buzgó volt az imádságban, virrasztásban és sok csodát tett. Istentiszteleteinket kánonok költésével gazdagította, és leírta a lavra 20 szerzetese vértanúságának történetét 797-ben.