Kol 1,18-23

Testvéreim! Krisztus a feje a testnek, az Egyháznak. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert úgy tetszett Istennek, hogy az egész teljesség benne lakjék, és hogy általa és érte engeszteljen ki mindent békét szerezvén a keresztfán kiontott vére által a mennyben és a földön. Titeket is, akik egykor idegenek voltatok, és akiknek ellenséges érzülete a gonosz cselekedetekben nyilvánult meg, Isten kiengesztelt most az ő emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson az ő színe elé, amennyiben szilárdan és rendületlenül megmaradtok a hitben, és nem tántorodtok el a reménytől, amelyről hallottatok az evangéliumban, amelyet hirdettek minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgája lettem.

Lk 8,22b-25

Abban az időben Jézus tanítványaival együtt beszállt a bárkába, és azt mondta nekik: „Evezzünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak. Míg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész csapott le a tóra, úgyhogy szinte elmerültek, és életveszélyben voltak. Ekkor odamentek hozzá, és felkeltették: „Mester! Mester! Elveszünk!” Ő pedig fölkelt, és parancsolt a szélnek és a víz hullámzásának. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. Akkor így szólt hozzájuk: „Hol van a ti hitetek?” Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Vajon ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”

Szentéletű Római Anasztázia vértanúnő

Szentünk, aki különbözik a dec. 22-én ünnepelt Gyógyszerkészítő Anasztázia vértanúnőtől, Rómában született, kolostorban nevelkedett és erényes hajadonná serdült. 21 éves korában szüzességet fogadott. Szépsége miatt többen szerették volna feleségül venni. Anasztázia viszont megmaradt Krisztus iránti hűségében. Abban az időben Decius császár üldözte a keresztényeket, így Anasztáziát is elfogták és Probus hadvezér elé állították. Mivel nem akart hittagadó lenni, megkínozták, és karddal lefejezték. Holttestét a vadak és madarak eledeléül dobták, de a test sértetlen maradt. Angyali látomás után egykori kolostorának főnöknője éjjel megtalálta testét és tisztelettel eltemette. A vértanúnővel együtt fejeztek le egy Kirill nevű embert is, aki Anasztáziának a kínzások alatt vizet adott inni.

Szentéletű Ábrám atya

Szíriában volt remete a VI. század közepén. Ifjú korában erőszakkal akarták megházasítani, de a lakodalomból megszökött. Elfalazta magát egy kicsiny cellában, amin csak keskeny nyílást hagyott; ezen keresztül kapott ennivalót, s így tudta elmagyarázni szüleinek tette okát. A család beletörődött, a házasságot semmisnek nyilvánították, s Ábrám tíz évet töltött magányában. Ezután, bár ő maga nem akarta, Edessza püspöke pappá szentelte, s misszionáriusnak küldte egy Beth-Kiduna nevű faluba. Sok gyötrelmet viselt el, míg templomot építve, jó példájával megtérítette a falu lakóit. Imádkozott, hogy Isten küldjön oda nála jobb lelkipásztort, s visszatért cellájába, amit halálig csak egyszer hagyott el. Hírét vette, hogy unokahúga, a későbbi Edesszai Szt. Mária rendezetlen életet él. Katonai álruhát öltött, úgy látogatta meg, s meggyőzte az erényes élet és a megtérés értékéről, Mária pedig jóra változtatta életét.