1Kor 4,9-16a

Testvéreim! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat.

Ef 4,25-32

Testvéreim! Félre a hazugsággal! Mindenki mondjon igazat felebarátjának, mivel tagjai vagyunk egymásnak! Ha haragusztok is, ne vétkezzetek, a nap ne menjen le haragotok fölött! Ne adjatok alkalmat az ördögnek! Aki lopni szokott, ne lopjon többé, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek! Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el ajkatokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az alkalmas a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják! Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki pecsétjével jelölt meg titeket a megszabadulás napjára! Minden keserűség, indulat, harag, veszekedés és rágalmazás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt! Legyetek egymáshoz jóságosak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban!

Jn 20,19-31

Amikor a szombat utáni első napon este lett, még aznap megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus ekkor ismét ezt mondta nekik: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, azok bocsánatot nyernek, és akiknek megtartjátok, azoknak megmarad.” A tizenkettő közül az egyik, az Ikernek is nevezett Tamás, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő azt mondta nekik: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és nem teszem a kezem az ő oldalába, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Eljött Jézus, bár az ajtók zárva voltak. Megállt középen, és ezt mondta nekik: „Békesség nektek!” Azután Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is tett tanítványai előtt, amelyek nincsenek följegyezve ebben a könyvben. Ezek azonban megírattak, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Lk 3,19-22

Abban az időben János megrótta Heródes negyedes fejedelmet testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettért, amit Heródes elkövetett. Mindezt még megtetézte azzal is, hogy börtönbe vetette Jánost. Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is fölvette a keresztséget és imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

Szent Tamás apostol

Származására nézve galileai, tagja volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevének fordítása: iker. A nagycsütörtök esti búcsúbeszéd alkalmával ő fogalmazza meg, hogy az apostolok nem tudják, hová megy Jézus (Jn 14,5). A feltámadásban először kételkedik, majd a személyes találkozásnál Urának, Istenének vallja a feltámadt Jézust. A Szentlélek leszállása után Palesztinában, Mezopotámiában, a pártus birodalomban és más helyeken hirdette az evangéliumot. Az indiai keresztények őt tekintik hithirdetőjüknek (Tamás-keresztények). Az indiai Melipur városában, azért, hogy a keresztény hitre térítette a király feleségét és fiát, lándzsaszúrásokkal oltották ki életét. Vértanúságának ideje ismeretlen. A hagyomány szerint az apostol ereklyéit Indiából átvitték Mezopotámiába, Edessza városába.