Ef 5,25-33

Férfiak, úgy szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, hogy tündöklően állítsa maga elé az Egyházat – folt, ránc vagy bármi hasonló nélkül –, hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen, úgy szeressék a férfiak a feleségüket, mint a saját testüket! Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti, mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az Egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. A férfi ezért elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez. Én Krisztusra és az Egyházra alkalmazom. Mindenesetre mindegyikőtök úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét!

Lk 4,1-15

Abban az időben Jézus a Szentlélektől eltelve visszatért a Jordántól, és a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra, ahol megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, és végül megéhezett. Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Írva van: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével.«” Erre az ördög fölvezette őt egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. Ezt mondta neki az ördög: „Mindezt a hatalmat és mindezek dicsőségét neked adom, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, mind a tied lesz.” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Távozz tőlem, Sátán! Írva van: »Imádd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj!«” Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: »Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak«; és: »Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.«” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Megmondatott: »Ne kísértsd Uradat, Istenedet!«” Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta őt. Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsőítette.

Szentéletű Pelágia

Pelágia a nagy Antiochia városából származott. Színházi táncosnő volt és a parázna nők életét élte. Ritka szép arca és díszes ruházata miatt a városban Margeritának, drágakőnek nevezték. Egy alkalommal Szent Nonnusz edesszai püspök figyelmét is megzavarta a nő szépsége, amikor processzióban a szinódusra ment. Majd összeszedte magát, és azt mondta: „Ha egy nő ennyire kicsinosítja magát, hogy tetsszen a halandó embereknek, mennyire fel kell díszítenünk a lelkünket, mely az örök Istenhez tér!”. Az asszony alkalmanként meghallgatva a püspök tanítását, megragadta a kegyelem, bűnbánatot tartott eddigi bűnei miatt, aztán megkeresztelkedett. Vagyonát szétosztotta a város szegényei között. Drága öltözeteit vezeklő ruhára cserélte és Jeruzsálembe ment az Olajfák hegyére. Itt teljes elzártságban vezeklő életet kezdett élni férfi néven. Megtisztulva bűneitől 457 körül halt meg. Temetésére sokan jöttek össze, és öltöztetésénél derült ki, hogy egy nő volt a vezeklő. Jeruzsálemben temették el az Olajfák hegyén.