Pol. Az egyházi év kezdete (Indiktion) – Oszlopos Simeon szé.
◀︎ 
 szeptember 1. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. szeptember 16-22.
1Tim 2,1-7

Atyámfiai! Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket s hálaadásokat minden emberért: a királyokért s minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön s az igazság ismeretére eljusson. Hiszen egy az Isten s egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki váltságul adta magát mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá -, igazat mondok, nem hazudok -, a pogányok tanítójává hitben és igazságban.

1Kor 15,1-11

Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne. Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, néhány pedig már meghalt. Azután Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak.Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent. Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.

Mt 19,16-26

Abban az időben egy ifjú lépett Jézushoz, és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így felelt neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig be akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!” és „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az ifjú erre azt mondta neki: „Ezeket mind megtartottam. Mi hiányzik még nekem?” Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!” E szó hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra csak azt mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.”

Lk 4,16-22

Abban az időben Jézus Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. A könyvtekercset kigöngyölítve arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Miután összetekerte a könyvtekercset és átadta a szolgának, leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. Akkor így kezdett el beszélni hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak.

Oszlopos Simeon

A szíriai Kappadókia területén született szegény családban. Ifjú korában juhokat őrzött, aztán egy látomás hatására elhagyta a szülői házat, és először egy kolostorba, nem sokkal azután a pusztába ment, és három évig egy szűk barlangban lakott, testét pedig egy kőfalhoz láncolta. Szent Meletiosz tanácsára levette magáról a láncokat és új vezeklési módot választott. Egyre magasabb oszlopot épített, és azon állva és böjtölve élt sokáig. Híre messzire terjedt, sokan keresték fel, hogy tanítását hallhassák. 459-ben halt meg.