Ef 1,7-17

Testvéreim! Benne van vére által megváltásunk, bűneink bocsánata kegyelme gazdagságából, amelyet teljes bölcsességgel és okossággal kiárasztott ránk. Megismertette velünk akaratának titkát, azt a jóságos tervét, amelyet benne elhatározott, hogy az idők teljességében mindent, ami a mennyben és a földön van, Krisztusban foglal össze. Mi is benne nyertük el az előre nekünk szánt örökséget annak végzése szerint, aki mindent saját elhatározása és akarata szerint tesz, hogy dicsőségének magasztalására legyünk mi, akik már régtől fogva Krisztusba helyeztük reményünket. Ti is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – benne kaptátok meg az ígéret Szentlelkének pecsétjét, örökségünk zálogát a megváltás elnyerésére és dicsőségének magasztalására.
Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a minden szent iránt megnyilvánuló szeretetetekről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.

Mk 8,1-10

Abban az időben Jézust igen nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. Így szólt hozzájuk: „Sajnálom a tömeget, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha étlen engedem haza őket, nem fogják végigbírni az utat, hisz többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan lehetne itt a pusztában annyi kenyérre szert tenni, hogy mind jóllakjanak?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők pedig azt mondták: „Hét.” Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Ki is osztották a tömegnek. Volt néhány apró haluk is. Ezeket is megáldotta, és szólt, hogy osszák ki. Ettek és jól is laktak, aztán összeszedték a maradékot: hét kosárral lett. Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Ezután hazaküldte őket, maga pedig tanítványaival beszállt a bárkába, és Dalmanuta környékére ment.

Szent Nikétász nagyvértanú

Gót katona volt, aki a Duna Alföld felőli oldalán született. A IV. század során halt vértanúhalált a hitéért. Valószínűleg 330-ban égették meg a gótok a Duna partján. Holttestét Mopszvesztiába, később Velencébe szállították.